köszönjük, hogy nem panaszkodik – a háláról

egy barátommal beszélgettem, aki nagy örömömre említette, hogy nagyon tetszett neki a korábbi bejegyzésem arról, hogyan kezeljük a bunkó/alkalmatlan főnökünket. néhány fontos pont:

a) soha ne nyald a seggét, mert akkor azt hiszi, hogy pórázon rángathat téged. inkább törekedj a szükséges minimum interakcióra

b) soha ne beszéld ki a háta mögött, mert az mindig visszajut hozzá, illetve bár negatív értelemben, de így is vele foglalkozol, ami fölöslegesen elveszi az energiádat.


a szabályok sora tovább folytatódik, ha érdekel megnézheted itt.

visszatérve az eredeti kerékvágásba, mely szerint erről beszélgettünk a barátommal, art mooney-val, aki lelkendezett, hogy mennyire jó tippek is ezek. de.

DE nem mindegyiket könnyű betartani. én egyből kitaláltam, hogy a b) pont a legnehezebb, mely szerint ne panaszkodjunk a kollegáknak a főnökről. pedig ezáltal kellemesen ventillálhatnánk a bennünk lévő érzelmi feszültséget, illetve ami a legfontosabb kultúrtörténeti momentum, hogy a magyarok kedvenc kommunikációs csatornája a panaszkodás. na nem olyan viccesen, mint az angoloknál, hogy:

– hé john, hogy vagy ma?

– nem túl rosszul (not too bad)

ez az ún. understatement. de a magyar sírva vígad. nálunk ez a párbeszéd így hangzik:

– hogy vagy janikám?

– á, ne is kérdezd! képzeld mi történt már megint…

és itt a pontok helyére képzelj egy 3 perces monológot arról, hogy milyen nehéz is az élet, és hogy a rendszer aztán végképp szar, viszont a szomszéd tehenének a kurva anyját!

mérő lászló mindenki másképp egyforma c. könyvében olvastam egy jó kis törénetet erről, amiben egy holland egyetemista lány magyar kis- és középvállalkozókkal készített interjúkat a szakdolgozatához a 90-es években. amikor mérő-re került a sor, akkor ő elmesélte, hogy elég jól megy a biznisz, ilyen meg olyen a piac, és hát panaszra semmi ok. a csajnak meg kikerekedett a szeme és picit leesett az álla. mikor mérő megkérdezte miért, akkor a csajszi elmesélte, hogy előtte már vagy 5 vállalkozóval beszélt, akik mind nagy mercivel vagy bömössel érkeztek a találkozóra több százezer forintos öltönyben, majd végigpanaszkodták az interjút. így hát teljesen ledöbbent azon, hogy találkozott egy magyarral, aki nem panaszkodik.

én is ismerek egyébként legalább egy ilyet. ő a kabinos laci.

kabinos laci

az utóbbi időben sokat gyötörtem magam negatív gondolatokkal. folyamatosan dolgoznom kellett és kell azon, hogy átlendüljek a mélypontokon és kialakítsak egy olyan hozzáállást, ami segít jól érezni magam a bőrömben, illeve remélhetőleg hosszú, egészséges életet tesz lehetővé számomra. (mert ugye a magyar férfiak átlagéletkora és idősebb kori állapotuk azért elég lehangoló) mindezt annak reményében, hogy a közvetlen környezetem életminősége is javul ezáltal azáltal, hogy én jól vagyok.

szóval hónapokig azon rágódtam, hogy mi zavar, hogy mi nem alakul úgy, ahogyan én azt elképzeltem. teljesen bepörögtek a gondolataim. egy örvényben találtam magam.

aztán egy szép napon, miután kívülről fújtam az összes nyomorom listáját elkezdtem azon gondolkodni, hogy mik azok a dolgok az életemben, amikért hálás lehetek. aztán elkezdtem egészen apró dolgokra fókuszálni. olyanokra, amikért hálát éreztem. például, hogy egy jó úszás után a medencéből kifele rámsütött a nap sugara. és én bitangul élveztem azt a pillanatot. amit senki nem vehetett volna el tőlem, csak én magam a negatív gondolataimmal. de elkezdtem a jóra koncentrálni. nem engedtem a sötét oldal csábításának.

– állj át a sötét oldalra, fiam! – neeeeeeeeeeeeeeeeeeee

biztosan hallottál már a gondolatok teremtő erejéről. ha például egész nap azon agyalsz, hogy nincs elég pénzed, és ezért ki vagy akadva, főleg a gazdagokra, akkor tutira csóró leszel és szerencsétlen.

érdekes módon amikor egy sikeres emberrel beszélgetsz, akkor valószínűleg olyasmiket fog mondani, hogy hálás vagyok ezért meg azért, illetve bizonyos személyeknek. mint az oscar díjátadón.

ahhoz, hogy megváltoztasd a gondolkodásod módját nem elég egy egyszeri kis megvilágosodás, hanem folyamatosan dolgoznod kell magadon.

és mi történik veled, amikor képes leszel hálával gondolni a dolgaidra:

  • dopamint termel a szervezeted, és ettől jól érzed magad
  • egy hátrányos helyzetben is könnyebben megtalálod a kreatív megoldást
  • a közérzeted és az egészségi álapotod látványosan javul

szerintem megéri. szerinted?

Advertisements

6 gondolat “köszönjük, hogy nem panaszkodik – a háláról” bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: hogyan éltessen az isten sokáig? mondjuk 100+! « bandirepublic

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s