ahol 10 évvel tovább élsz: izrael #4

`96 szeptemberében járunk, megérkeztem Izraelbe, és egy nyaralással töltött hét után beköltöztem a kibucba, ahol megkezdtem 5 hónapos felszabadító szabadságvesztésem. Durvább volt, mint egy reality show, elhiheted. Ott hagytam abba legutóbb, hogy néhány nap kertészkedés és két hét díszhalgyilkolás után összeszedtem a bátorságom és felkerestem a program vezetőjét – újra.

Összegeztem neki a helyzetemet: miután befogadtak, elszállásoltak, etetnek, itatnak, mosnak, vasalnak rám, nyelvet kezdtek tanítani nekem mindezt úgy, hogy a saját zárt közösségükben élhetek ingyen és bérmentve; nos én elégedetlen voltam.

Persze itt nem csak arról volt, szó, hogy nem tetszett a hajnali munkakezdés a haltenyészetben, hanem az első néhány hét alatt számos sérelmet könyveltem el a veszteségi oldalon, miközben a kultúrsokk is erősen éreztette rajtam a hatását.

“Szörnyű itt a kaja és kicsik az adagok”

Mi magyarok eleve hajlamosak vagyunk a félig teli poharat félig üresnek látni, sőt erről sokat panaszkodni, valamint marcangolni magunkat búskomoran egészen addig, amíg ezáltal sikerül súlyos betegségeket nevelni magunkba. Na az izraeliek korántsem ilyenek. Ők is szeretnek panaszkodni, de a panaszt azonnal terv követi, amit meg is valósítanak annak érdekében, hogy az adott helyzet javuljon. Náluk tényleg nincs lehetetlen. Sőt, ha valami nagyon nehéz problémával találják szembe magukat, akkor csillogó szemmel elmosolyodnak, és repesnek az örömtől, hogy végre megvillanthatják a híres kreativitásukat. Az tény, hogy a történelem során volt alkalmuk megtanulni az alkalmazkodást, a probléma megoldást és ami a legfontosabb, megtanultak hálásnak lenni pusztán azért, hogy élhetnek. Erre minket magyarokat is próbált megtanítani a történelem, de az elmúlt 1100 év nem bizonyult elegendőnek.

Egy izraeli férfi 10,5 évvel tovább él

Szerintem ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a születéskor várható életkor alapján Izrael a 5. a világon a maga 81,7 évével, míg a nagy sikerű magyarság a 78. helyen feszít a maga 73,3 évével. Ez átlagosan majd’ 8,5 év különbség, ami azért elrettentően sok, de a férfiakat tekintve a szakadék már 10,5 év! Mindezt úgy, hogy Izrael a megalakulása óta aktívan háborúzik a jószomszédaival, s ez köztudottan nincs jótékony hatással a demográfiára, főleg a férfiak körében.

E kis panaszkodás után visszatérnék arra, hogy miért is voltam elégedetlen.

1. Mindenki egy kalap alá vett minket magyarokat a szovjetoroszokkal. Ez nagyon fájdalmas volt. Sem az izraeliek, sem a többi nemzet nem ismerte az országunkat és a kultúránkat. Azt hitték, hogy oroszul beszélünk például. Kínos volt. Itt már elkezdett bennem a magyar öntudat csirája felébredni.

2. Azt reméltem, hogy egy nálunk fejlettebb országba érve a nyugati civilizáció minden anyagi és társadalmi javait élvezhetem majd. Ellenben a kibuc éppen puritán visszafogottságával és bájos lepattantságával hirdette az ott élők kultúráját. Ehhez képest simán megkérdezték, hogy Magyarországon van-e mekdonáldsz. Na ezen az egész magyar csapat egy hétig fel volt háborodva. Az ugye önmagában érdekes, hogy ez alapján ítéljenek meg egy országot fejlettség tekintetében. Viszont nekünk ez azért is lehetett kínzóan fájdalmas pont mert még sokan élénken emlékeztünk arra a varázslatos napra, amikor ’88-ban (8 évvel az itt leirt történtek előtt) másfél órás sorbanállás után elfogyaszthattuk életünk első igazi műanyag hamburgerét a Váci utcában. Én utána még egy fél évig a vitrinben tároltam a sült krumpli piros, keménypapíros dobozát.

3. A Budapesten eltöltött 21 évem után egy porfészekbe zárva éreztem magam. Itthon menő egyetemi klubokban múlattam a nappali főiskolás éveimet. Egy kiépült kapcsolati rendszerben volt előkelő helyem. Körülöttem haverok, barátok. Volt itthon autóm is, ami a szabadságfokomat az egekig emelte. Na a kibucban semmim nem volt csak a két kezem a munkához, a hátrányos megkülönböztetés (kelet-európai bélyeg) és heti egy alkalom a sörözésre a klubhelyiségben, ahol az összes csaj a helyi srácokra csorgatta a nyálát. Helyi menő csávóként mentem ki és kis ruppótlan balkániként érkeztem meg a kibucba. Ez nem tett jót az önértékelésemnek (legalábbis akkor azt hittem…)

4. Nem azt kaptam a nyelvképzés terén, mint amire számítottam. A hébert nem angolul tanították, hanem héberül. Egy olyan módszerrel, ami gondolom az évek során már bevált, mert alkalmas arra, hogy az egy teremben ülő ukránt, fehér-oroszt, angolt és mondjuk venezuelait is egyaránt megtanítsa héberül. Én viszont csalódott voltam. Mindig is jó tanuló voltam, jó nyelvérzékkel megáldva és ott csak pislogni tudtam, amikor az első órán betoppant az egyébként extra kedves, rendes tantónéni és elkezdett folyamatosan héberül beszélni meg krix-kraxokat irkálni a táblára. Az új bevándorlók motiváltak voltak és tepertek, mint állat, míg én sértődötten duzzogtam és lázadoztam. Ennek az eredménye volt az is, hogy 2 hónapnak kellett eltelnie, mire bármit is felfogtam a nyelvi környezetből.

Egyébként pont idevág az egyik kedvenc sztorim:

Az egyik magyar srác szülei úgy döntöttek, hogy meglátogatják egyetlen drágalátós kisfiukat a kibucban. Már két hónapja ott voltunk, amikor megérkeztek. Volt nagy öröm, amiben mi is osztoztunk, hiszen hoztak téliszalámit, meg híreket otthonról. Nem akarok túl sok személyes dolgot megosztani a történet főhőséről – név nélkül Z-ről, de annyi szent, hogy óriási nagy játékos volt már akkor, szemtelenül fiatal kora ellenére.

Szóval elindult a szüleivel a városba körülnézni. A kibuc melletti buszmegállóban várakoztak nagy bőszen. Itt egy faluvége szituációt kell elképzelni. Az apja pesti tempójába nem igazán fért bele a 20 perces várakozás, továbbá szerette volna tesztelni a kisfia addig megszerzett héber tudását, hogy megnyugtathassa magát, jó helyen van a kölök.

Rajtuk kívül csak egy idős, falusi helyi néni állt a buszmegállóban. A tájékoztató tábla ugyebár értelmezhetetlen magyarok számára a héber feliratokkal. Apuka odaküldte hát Z-t a nénihez, hogy a magas szintre fejlesztett héber tudásával érdeklődje meg a következő busz érkezési időpontját.

Z nem habozott, odasétált, majd egy rövid párbeszéd után, amely a néni fejrázásával végződött vissza a szüleihez, akikkel közölte, hogy a néni sajnos nem tudja, mikor jön a következő busz.

Apuka melle dagadt a büszkeségtől, hogy milyen kényelmesen társalog már a fia héberül. Már az sem volt baj, hogy a buszra még 10 percet kellett várni.

Hogy miért ez a kedvenc anekdotám? Hát azért, mert később Z elmesélte, hogy mi is történt valójában. Egy másik kamera állásból.

Mivel Z gyakorlatilag semmit nem tanult 2 hónap alatt héberül hirtelen kellett cselekednie. Az a kérdés ugye már a hülyének is megvan 200 nyelvóra után, hogy “Beszélsz héberül?” például. Na a mi emberünkre összesen kb. ennyi ragadt. Odament hát a falusi nénihez és megkérdezte tőle héberül:

– Beszélsz portugálul?

A válasz egy megrendült “Nem” volt a nénitől, ami messziről is jól látszott. Na ez a nem lett szépen eladva apukának más csomagolásban. Szép teljesítmény, erre csak ezt tudom mondani.

lotto

Mondjuk nekem is el kellett teljen 2 hónap mire diadalittasan felkiáltottam a faluban, hogy LOTTÓ! Na nem nyertem meg a főnyereményt, csak sikerült végre első alkalommal kiolvasnom egy feliratot – hosszú koncentrálás után, akár egy 6 éves gyerek.

Tehát ott tartottunk, hogy elégedetlenségem kifejeztem a program vezetőjének és kértem, hogy nézzen nekem új munkakört. Ő pedig volt annyira rendes, hogy elintézett nekem egy olyan helyet, ahol később kedvemre pakolásztam, takarítottam és szerepeltem.

De erről majd a folytatásban…

Az izraeli sorozat előző részei:

#1 Felfegyverzett csajok és balagan

#2 Magyar maffia a kibucban

#3 KKKK: Különös karácsonyi külön kiadás

amennyiben tetszett az írás, akkor csatlakozz a bandirepublic blog közösségéhez a facebookon vagy kövesd az eseményeket a twitteren!

Advertisements

3 gondolat “ahol 10 évvel tovább élsz: izrael #4” bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: best of első év | bandirepublic

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s