munkahelyi motiváció: prostitúció, parkolás és zen

nagyon szeretek úszni járni. nem csak azért, mert laci, a köztünk élő buddha a kabinos. hetente 3 az adagom, ami legtöbbször össze is jön. mivel mostanában bővült a család így nem igazán jutottam el az uszodába az elmúlt 3 hétben. hosszas koplalás után azonban ma végre sikerült és megint rá kellett döbbennem, hogy számomra ez a vízben mozgás a legjobb meditáció. ilyenkor folyamatosan jönnek-mennek a gondolatok a fejemben, de mégsem az a normális tudatállapot, hanem inkább amolyan szabad gondolatáramlás. a végére pedig sokszor kikristályosodik valami a fejemben.

ma például az fogalmazódott meg bennem a zuhany alatt, hogy szeretnék elérni egy olyan állapotot, amely lehetővé teszi számomra, hogy  csak akkor gondoljak a munkámra és a benti dolgokra, amikor reggel belépek a gyárkapun, és ezek a gondolatok tűnjenek is el a fejemből abban a szent pillanatban, amikor elhagyom a csatateret.

ezt egyesek hívhatják a jelenben létezésnek, ami ritkán jön össze 100%-osan, bár dolgozom rajta. más szemszögből viszont ez azt is mutathatja, hogy nem szeretem annyira a munkámat, illetve az ottani környezetet, hogy a kötelező 8 órán túl is fordítsak rá energiát.

erre én azt mondom, hogy, ha a munkám egy lenne velem, vagyis azért fizetnének nekem, ami vagyok és amit szívesen csinálnék egyébként is akár ingyen, akkor valószínűleg nem okozna gondot du. 5 után sem ötletelnem a benti dolgokon.

így viszont, hogy prostituált vagyok, aki jó pénzért eladja a munkaerejét hátrányba kerülök a termelési versenyben azokkal szemben, akik annyira nyomulnak, hogy szívesen túlóráznak, illetve esténként meg hétvégén is azon törik a fejüket, hogy miként végezhetnék jobban a munkájukat (vagy mit kell ahhoz, csinálni, hogy a főnökség szemében úgy nézzen ki). én ezért nem termelek annyi értéket a cégnek, mint ők. viszont az egységnyi munkámért így több pénzt kapok, ha végzünk némi osztást.

dilbert job interview

azért azt ne felejtsük el semmiképpen sem, hogy amíg nem a saját vállalkozásomban dolgozom, addig egy olyan profitorientált cég igáját húzom, akinek én több (piaci) értéket termelek, mint amennyit ők megfizetnek nekem. hiszen ha nem így lenne, akkor nem lenne nyereségük, csak a veszteséget halmoznám, ami a rövid utas kirúgásomhoz vezetne.

szóval amíg alkalmaznak, addig jó nekik, hogy ott vagyok. és én abban a napi 8 órában törekszem arra, hogy igenis jó teljesítményt nyújtsak, mert egyrészt szükségem van a sikerélményre, másrészt pedig már egy gyönyörű kisbabának is tartozom felelősséggel, akinek a felneveléséhez szükségem van a pénzre.

remélem hamarosan eljön az a pillanat az életemben, amikor a pénz megszerzésének folyamatát nem kell úgy megélnem, mintha áldozatot hoznék valmi más oltárán!

addig is búcsúzás képpen megosztok egy érdekes elméletet, amit valahol (freakonomics) olvastam nemrégiben:

azokon a munkahelyeken, ahol az alkalmazottak orral befelé parkolnak le a kocsijukkal reggel; ott jobb a munkamorál, mert ők elszántak, és alig várják már hogy dolgozhassanak. ellentétben velük azok, akik betolatnak – azaz orral kifelé állnak -, azok már reggel arra gondolnak, hogy mikor indulhatnak haza.

te hogyan szoktál parkolni? én mindig orral kifelé…

Bandirepublic | Promote your Page too

Reklámok

2 gondolat “munkahelyi motiváció: prostitúció, parkolás és zen” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s