fokozható-e tovább a közönyünk?

nem szeretnék itt moralizálni, mert ez nem kenyerem. szimplán leírom a mai történetet, és te meg gondolsz, amit.

húsvét szombat van ma, mentem ki a lehel piacra bevásárolni. rendkívül forgalmas nap a mai, hiszen minden zárva lesz két napig, ilyenkor a jó magyar szokás szerint mindenki világvégére betárazva vásárol pánikszerűen.

az aluljáróban egy férfi feküdt arccal a földön, előtte a pénztárcája hevert. én csak nézem, hogy ez most kandikamera vagy mi? az embert vagy most verték agyon a pénzéért vagy összesett szívinfarktusban, esetleg hulla részeg. reméltem az utóbbit, de azért a biztonság kedvéért odamentem és megráztam a vállát, szólítgattam hogy “mi van ember?!”

szerencsére megmozdult a pali, láttam, hogy atom részeg, és nincs összetörve az arca. azért nem bírtam ennyiben hagyni a dolgot és odamentem a palitól 15 méterre álló bkv ellenőrökre, akik tiszta erővel ellenőrzik egész nap a metroba igyekvő utasjelöltek jegyeit/bérleteit.

– mi történt azzal a férfivel? – kérdeztem, hiszen ők biztosan látták az egész eseménysort, és reméltem, hogy már intézkedtek, mentő, ilyesmi.

– háhá, olyan részeg, hogy ott fekszik már mióta. ki is rabolták közben. hahaha – így az ellen őre.

kérdeztem még, hogy csináltak-e valamit, de nem. ők nem mozdulhatnek el a helyükről, amint megtudtam. csodálatos. persze cigizni ki tudnak menni az aluljáróból…

visszamentem és elkezdtem videora venni, ahogyan az emberek gond nélkül elsétálnak egy arccal a földön fekvő mozdulatlan társuk mellett, miközben azon gondolkodtam, mi a legjobb megoldás ebben a helyzetben.

az elmélkedésemet egy középkorú nő szakította meg, aki szintén kényszert érzett a cselekvésre. ő valami hajléktalan segélyvonalat emlegetett, amit egyszer korábban már hívott, de mondtam neki, hogy ez a kliens nem hajléktalan, csak részeg. ha hagyjuk aludni egy órácskát, akkor föléled, és nagyobb gond nélkül hazamegy, persze pénz nélkül. ha viszont bármit akarunk hívni, akkor az a mentő szolgálat, akik viszont tuti elviszik gyomormosásra, ami egyrészt baromi kellemetlen, másrészt ciki és költséges.

a nő úgy döntött, hogy kihívja a mentőt. én az eset megoldása felől megnyugodva elbúcsúztam.

a bevásárlás végeztével a hapsi már nem volt ott az aluljáróban, viszont a mentősök éppen kaját vettek maguknak. gondolom felkeltették a földön fekvőt, és hazaküldték. ez egy happy end. de mi van, ha a földön fekvő ember rohamot kapott volna? akkor már tuti nem élne.

és mi van, ha ez az ember a te rokonod. vagy éppen te magad?

Advertisements

4 gondolat “fokozható-e tovább a közönyünk?” bejegyzéshez

  1. Egyszer tortent velem egy hasonlo eset. Talaltunk ocsemmel egy embert, aki nem tunt hajlektalannak, de a foldon fekudt mozdulatlanul. Kihivtuk a mentoket (elmentunk a mentosokhoz, mert epp volt egy a kozelben), akik kozoltek, hogy menjek a fenebe, biztos csak egy reszeg es ez rengeteg penzbe kerul majd az allamnak, hogy ok oda kimennek. Ala kellett valamit irnom, hogy nem kamuzok. Alairtam, mivel gondoltam az illeto lehet valakinek az apja, de biztos valakinek a fia. Kimentek a mentok, mi is visszasetaltunk a helyszinre es az illeto mar halott volt. Azt mondtak orak ota fekudt ott, ha elobb szol valaki, akkor megmentheto lett volna. Leutottek kesobb kiderult, es kiraboltak, mert aznap kapott fizetest cash-ben. Volt egy csomo gyereke. (Rendorsegi jelentesbol olvastam kesobb valami ujsagban.) Aznap este nem nagyon aludtunk. Talan a dobbenettol….

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s