egy különös munkahelyi stratégia: veszíts, hogy nyerj!

ezt már régebben olvastam, de hetekig érlelődött a dolog a fejemben, mire azt hiszem sikeresen megértettem a lényegét:

bármit is csinálsz, hagyd, hogy a főnököd arassa le a babérokat!

korábban többször voltam frusztrált azért, mert az aktuális főnököm nem promótálta megfelelően a szervezetben, hogy egy szépen csillogó eredmény nagyrészt az én munkám szüleménye. lelkileg és fizikailag is rosszul éreztem magam az ilyen esetekkor, és rengeteget agyaltam azon, hogy miként is tehetném világossá a felső vezetés számára, hogy a babérkoszorú, bizony engem illet, és az ügy kapcsán kidomborított képességeim alapján nekem előléptetés/jutalom/akármi járna.

sajnos azonban leginkább csak a pofám járt, és egyre mélyebb konfliktust generáltam a harc során, amelybe mindig én zuhantam bele. tehát nem elég, hogy a főnököm learatta a babérokat, még engem is le kellett nyomnia, mert túl sokat ugráltam, ezzel veszélyeztetve már az ő megítélését is. hidd el nekem, hogy a feletted lévő vezetői szintek mindig összezárnak, ha valaki alulról ostromolja a trónjukat. tehát tapasztalati úton eljutottam a megállapításhoz, mely szerint a nyílt harc nem működik.

a fent idézett taktika, mely szerint úgy kell intézni a dolgokat, hogy mindenért a főnököd kapja az elismerést – még azért is amihez látványosan semmi köze nem volt – zsenialitása a következőkben rejlik:

a) a főnököd nem riválisként vagy netán ellenségként fog rád tekinteni: te leszel az ő aranytojást tojó tyúkja

b) ha tényleg olyan ügyes vagy, mint amilyennek gondolod magad, akkor a te eredményeid által a főnöködet előléptetik

c) tehát a főnököd feljebb mozog a szervezetben, akkor az utána keletkezett űrbe valószinűleg téged szippant fel a vákuum, hiszen a távozó vezető javasolni szokott utódot. mivel te nagyban segítetted a karrierjét, és értékes termelő eszközzé váltál számára, magával fog vinni fölfelé, és már meg is van a hőn áhitott előléptetésed. konfliktus és harc nélkül, mosolyogva.

d) ha netán olyan helyen dogoznál, ahol a vezetők több szinttel lejjebb lévők munkáját is figyelemmel kisérik, akkor meg a főnököd kénytelen lesz magától dicsőiteni téged, különben hamar kiderül, hogy más tollaival ékeskedik.

ugye, milyen csodálatos? csak ne felejtsd el, hogy milyen játékot játszol. ez a szerep a stratégiád és nem te magad vagy. folyamatosan légy készen a napra, amikor otthagyod a munkahelyedet!

nem emlitettem meg azt a lehetőséget, hogy a főnököd szimplán emberből van, igy a jó tettek helyébe jót várhatsz. tudom, hogy van ilyen is de azért nem árt elsajátítani az imént részletezett metódust.

szerinted működhet ez?

Reklámok

Egy gondolat “egy különös munkahelyi stratégia: veszíts, hogy nyerj!” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s