a búcsú percei

egy hét múlva ilyenkor már stockholmban ébredek a tervek szerint. utána pedig sokáig egyelőre meghatározatlan ideig minden reggel így lesz.

ha még sosem költöztél el otthonról hosszabb időre, akkor elmondom, hogy rengeteg tennivaló akad ilyenkor. a nagy változás nem akkor kezdődik, amikor kiutazol, hanem már jóval előtte. az első sugallat után egyre többször felmerül a költözés témája, majd konkrét tervek születnek, melyek alapján végül elkezded összeállítani a tennivalók listáját, határidőket adsz magadnak, és szépen módszeresen kipipálgatod a letudott feladatokat.

ez a programsorozat már megváltoztatja az életed, hiszen a megszokott hétköznapok teljesen új perspektívában tűnnek föl. sok felismerés ért az elmúlt időszakban, aminek már korábban is nagy hasznát vettem volna, de túlságosan el voltam merülve a mindennapokban.

a listámnak két markánsan elkülönülő része van: az itthon lezárandó dolgok és a kinti kezdetek. én az első hónapokban próbáltam mindkettőn egyszerre dolgozni, de végül úgy döntötem, hogy a megvalósítás és a lelki béke szempontjából hasznosabb csak az előbbire koncentrálni ebben a szakaszban. így megkímélem magam a fölösleges szorongástól, hogy jajj, mi lesz velem kint, ha ez vagy az nem úgy jön össze ahogyan elterveztem. valójában tök fölösleges miliméterre pontos tervet készíteni a jövővel kapcsolatban. ez duplán érvényes egy olyan országra, amelyet nem vagy csak felszínesen ismer az ember. hiszek abban, hogy megfelelő nyitottság esetén sokkal jobban alakulnak a dolgok, mint ahogyan azt valaha el bírnám képzelni. szerintem egy kisbaba a születés előtt sem tervezi el, hogy mit fog pontosan csinálni a következő hónapokban/években. hogyan is tudná…

az utazás előtti utolsó hét már erősen módosult tudatállapotban telik. kezdek teljesen súlytalanná válni, ahogyan húzom fölfelé az utóbbi években berozsdált horgonyt. most már koncenrálni kell a figyelmemet arra, hogy ne hagyjak olyan elvarratlan szálakat, amik később fölöslegesen visszahúznak. nem csupán fizikailag kell összepakolnom, hanem lelki, gondolati síkon is. olyan állapotra törekszem, amelyben az utazással járó logisztikai nehézségek mellett is képes vagyok minden idegszálammal az utazás szépségére, és a bennem lezajló változásokra figyelni; meghallani az intuícióm által küldött üzeneteket.

ebben az utazás előtti kihegyezett állapotban nem tesz jót, ha arra gondolok, hogy mit hagyok itt, ami hiányozni fog. a döntés már régen megszületett, akkor mérlegeltem, most a múltba révedés és az itteni élet romanticizálása horgonyra akadt hínárként húz vissza csupán.

ez az ittmaradó szeretteimnek kegyetlenül hangzik talán, de nem azt jelenti, hogy nem fogtok hiányozni…

nem szeretek búcsúzkodni

ezt hányszor mondtam és hallottam már. hát persze, ki az az őrült, aki szeret búcsúzkondni? főleg a fentiek tükrében.

hálás vagyok a sorsnak, hogy sok olyan ember van az életemben, akinek fontos, hogy indulás előtt még egyszer találkozzunk és elbúcsúzzunk egymástól. azonban a legtöbbjükkel már nem fog ez beleférni.

én búcsúzóul csupán annyit mondok, hogy a szeretet és a lelki kapcsolat bármilyen távolságból működik, ezért semmi ok a búslakodásra. ünnepeljük az életet, az új lehetőségeket, a fejlődést és az úton lét szépségét!

viszlát, és kösz a halakat!

Reklámok

5 gondolat “a búcsú percei” bejegyzéshez

  1. Búcsúzni nem is kell, nem is lenne szabad senkinek sem. Ugyanis nincs olyan, hogy VÉG. A lét csupán formát vált. Itt, a Föld nevű bolygón a költözéssel csak egy fejezet záródik le, és a lapozást követően egy újabb nyílik. Majd egy újabb…És a még nagyon-nagyon sok földi fejezet után jön a többi, immár az anyag túloldalán. Ha kaland, szeretet, béke és szabadság itt az életünk, az lesz ott is. “Csupán” az érintés, a test érzetei, a 3D és “én” fog eltűnni. De ezek éppen elegendőek ahhoz, hogy kiélvezzük ezeket a képességeinket- mert ezek nem hátrányok, hanem ajándékok önmagunk számára- tehát, tegyünk meg mindent, mi bennünk él, mi mozgat, mi hajt, mi az álmainkban szerepel…Utazzunk, kalandozzunk, váltsunk valóra és éljünk meg minél többet vágyainkból, hogy amikor a nagy listánkat utoljára átnézzük, azon csak kipipált sorok legyenek! :) Szóval, hiányozni fogtok a szeánsz szobámból, de az Életemnek már a részei vagytok, akkor is, ha soha többé nem találkoznánk. Nem a fizikai közelség számít. Tudjuk. (De a jövő héten lesz egy kis gyümölcs és kb. 6 személyre főzött kaja a hűtőben, ha úgy éreznétek, hogy a fejezet utolsó sorára egy “szeánsszal” tennétek rá a pontot) ;)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s