a blog írás napjaink rap-je

sokáig tartott, amíg sikerült megértenem, hogy miért vonzódom a rap műfajához. rájöttem, hogy ez volt anno az a – akkor még nem – művészeti ág, amelyhez nem kellett drága iskolákat elvégezni, elérhetetlen hangszerekhez hozzájutni és legfőképp nem volt szükség arra, hogy az előadó bármilyen formai követelményhez tartsa magát. egyszerűen törzsi ritmusra kitolta magából a mondanivalót akát az utca sarkán, és uff! igazi alulról jövő, zsigeri megnyilatkozás.

amikor elkezdtem a blog írást, akkor még nem sejthettem, hogy én a 2010-es évek egyik rappere lettem a sokmillióból. mert ma ez az a műfaj, amihez a világon semmi nem kell, csak egy kis stílus és mondanivaló. ha ezek megvannak, akkor már elég jó vagy, nem gáz, ha nincs ritmusérzéked.

art is money

ha művésznek érzed magad, akkor egyből elkezdhetsz blogolni, mert ráfoghatod, hogy ez az a műfaj, amiben te formába öntöd az ihletett gondolatokat. ahogyan a 80-as évektől kezdve sok egyszerű embert gazdaggá tett a rap, úgy manapság mindenki a blogolásból akar pénzt csinálni.

a blogok nagy része ma arról ír, hogy hogyan írj blogot. és ebből megélnek sokan. őrület! ez pont olyan, mint amit woody allen mondott: “aki tudja, az csinálja. aki nem tudja csinálni, az tanítja. aki tanítani sem tud: az a tornatanár”

kíváncsi vagyok meddig tart még ez az őrület. és arra meg végképp, hogy vajon engem is csupán ez a hype kapott-e magával. bár már 2007-ben elkezdtem blogot írni, csak akkor még

írsz vagy élsz?

az utóbbi 3 hét alatt az életemben nagyon sok minden megváltozott, és a változás üteme igen fokozott lesz a következő időszakban is. ráadásul 5 hétig (augusztus 1-ig) nem leszek wifi közelben, ami azt jelenti, hogy csak iphone-ról tudok/nék blogolni, amit gyűlölök.

azt vettem észre az elmúlt napokban, hogy az intenzív történéseket alig van időm befogadni, nemhogy feldolgozni, így rendkívül nehezemre esik blog formátumba önteni a gondolataimat, érzéseimet. legtöbbször nem is marad rá időm vagy energiám, hogy megtegyem, pedig pont ezek azok a sorsfordító idők, amiket jó lenne dokumentálni a legendárium számára.

eme élmények alapján élnék a gyanúperrel, hogy mindenki, aki napi szinten rengeteget ír a blogjába, és legfőkép azok, akik arról, hogy hogyan is kéne írni, na azok nem élnek semmit. csak ülnek a seggükön, és okoskodnak az életről.

én pedig tisztelettel igyekszem tartani az egyensúlyt. de most rohannom kell!

Reklámok

5 gondolat “a blog írás napjaink rap-je” bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: i am busy and i hate it… | bandirepublic

  2. Visszajelzés: már a podcast is művészet?! | bandirepublic

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s