a felfedezés öröme: új zene

negyven felé már nagyon ritka, hogy új zenét fogadjon be ez ember, hacsak nem dj vagy más egyéb zeneipari alkalmazott.

valahogy úgy van ez, hogy a kamasz és a fiatal felnőtt korban megkedvelt együttesek maradnak az örök kedvencek, és az ő munkásságukat követjük egészen addig, amíg vén faszok nem leszünk az egykoron menő rockistenekkel együtt, még az 50 éves jubileumi koncertre is boldogan megyünk csápolni, és könnyes szemmel énekelni fiatalságunk slágereit, míg hosszú ősz hajú bácsik botladoznak a színpadon.

mr. reverend

közben persze folyamatosan próbáljuk rávenni az utódainkat, hogy éljék át velünk ők is a csodát, és hangolódjunk rá együtt a kedvenc zenénk hullámhosszára, de ők már nem értik ezt a régi szart, és azt sem, hogy mi mit eszünk rajta. miközben mi meg azon szörnyülködünk, hogy az imádott gyermekünk zenének csúfolt ipari zajokat hallgat. hát így megy ez már generációk óta.

az elméletem szerint miközben formálódik a személyiségünk, csiszolódik a stílusunk akkor választunk kedvenc együtteseket, akiknek a zenéje életünk soundtrackje lesz. a későbbi rutinhétkönapok pedig tökéletesen elpötyögnek a megszokott filmzenére. milyen furcsa is lenne, ha lecserélnénk a star wars remek zenéjét pl. valami technora, igaz?

a gond csak azzal van, hogy a masszív kedvenc bandáink megöregednek és elfogy a mondanivalójuk (U2), vagy kihalnak a tagok (beastie boys), esetleg megunják az egészet (r.e.m.), netán a pszichedelikus drogokról átállnak a kokszra és nem veszik észre, hogy a kreativitást felváltja az egykaptafára pattogás (jamiroquai). persze vannak állócsillagok is, mint a depeche mode, akik ismét új albumon dolgoznak, miközben dave gahan második aranykorát éli szólókarrierjében (soulsavers). persze említsük meg martin gore és vince clark együttműködését is: VCMG.

slágerparádé

én időszakonként próbálok új zenéket felfedezni, de főleg a fenti kultúrkör által kitaposott ösvényen haladok. a minap azonban az itunes fesztivált nézegetve belebotlottam egy olyan koncertbe, ami azonnal magával ragadott.

a reverend and the makers sheffieldi indie bandáról van szó, akik már 2005 óta nyomják az ipart és most jelent meg a 3. albumuk. én még életemben nem hallottam róluk, de a fent taglalt hozzáállás szolgáljon mentségemre.

a @reverend_makers című dupla album egyszerűen zseniális. csak és kizárólag instant brit indiepop slágereket tartalmaz, a második lemezen pedig remixek és elektronikus hangvételű számok vannak. nagyon szar nem lehet mondjuk, ha a gorillaz meg a u2 producerei munkálkodtak az ügyön.

nem szaporítom a szót, hiszen zenéről pofázni béna, beszéljünk inkább a muzsika univerzális nyelvén: ajánlom mindenkinek, aki szereti!

Reklámok

3 gondolat “a felfedezés öröme: új zene” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s