apaság és hála

az 1 és 1/3 éves lányom eléggé öntörvényű kisember. remélem, hogy mindenki így jön világra: határozott elképzeléssel, pontosan tudva, hogy neki mi a jó. szülőként rendkívül kényesnek tartom az egyensúly megtartását a “nevelésben” – már ha létezik olyan.

csak azért lebarmolni a gyerket és mindent megtiltani neki, hogy ne zavarjon másokat igazságtalan és egészségtelen. szeretném úgy megtanítani érvényesíteni az érdekeit és akaratát, hogy azáltal azok és más se sérüljenek. élni és élni hagyni! egészségesen.

20130603-064116.jpg

de hogyan tudom majd hitelesen lefaragni a képmutató társadalom által el nem fogadott vadhajtásait, ha még 38 évesen sem vagyok képes beállni a sorba és sok elvárással nem tudok azonosulni?

valószínűleg sehogy. megpróbálom majd őszintén megbeszélni ezeket a dolgokat vele.

a szülői szerep szerintem önmagában egy óriási pszichodráma és terápia egyben. tényleg rengeteg dolog átértékelődik az életemben. egészen más fontos ma, mint a baba születése előtt.

minden közhely igaz, de a legérdekesebb mostanában számomra az, hogy mennyire intenzíven emlékeztet a gyerek arra, hogy jó értelemben véve nem szabad felnőni!

nyilván el kell látnunk magunkat és az utódainkat egy bizonyos életkor után, de ez a plusz feladat nem kéne, hogy megváltoztasson minket. amikor kötülnézek mondjuk a munkahelyemen, akkor azt látom, hogy mindenki elfelejtette már rég, hogy miért is van e világon. az emberek belekeményednek a szerepeikbe (főnök, alkalmazott, rendőr, politikus stb.) és az álarc rájuk ég. nem képesek már kikacsintani mögüle, hogy összenevethessünk.

a gyermek viszont tökéletesen kommunikálja minden mozzanatával azt, hogy

hé, nem kell ám a dolgokat olyan komolyan venni! az a lényeg, hogy jót játszunk, nevessünk és szeressük egymást!

nagyon nagy segítség ez abban, hogy a valódi értékeket tartsam szem előtt és ne tévedjek el az illúziók útvesztőjében. amikor hulla fáradtan, a boldogtalan és rettegő főnök kizsigerelése után ingerülten reagálok a gyerek hisztijére, akkor nem rá kell mérgesnek lennem, hanem magamra, hogy nem voltam képes odafigyelni és játszani/foglalkozni vele. ő csak azért nyűgösködik, hogy felhívja magára, és a fenti üzenetre a figyelmemet.

hálás köszönet érte, kislányom!

Reklámok

4 gondolat “apaság és hála” bejegyzéshez

  1. Ezt nagyon eltaláltad! Ne is nőjj fel, a lényeg, hogy megtaláld a te gondolkodásodhoz illő, vagy közellálló embereket a környezetedben. Én is ezen dolgozom minennap, mégha ez azt is jelenti, hogy kevesebb barátom akad mint a körülöttem levő, úgymond, felnőtteknek. Minden jót nektek, Bandi! Zsáki

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s