nemzeti sztori pestről

egy év külföldi lét után 3 hetet otthon tölteni nagyon intenzív élmény. az érzékszerek kiélesednek, a régen hétköznapi események újként hatnak. a saját szülővárosomban turistáskodni mindig nagyon érdekes. próbáld ki te is, akár egy hosszabb nyaralás után is működik!

budapest óriásit fejlődött egy év alatt, a belvárosból konstans nyári fesztivál lett, szerintem már nem is érdemes kimenni a szigetre. rengeteg új kocsma, kajálda és szórakozóhely nyílt, hömpölyögnek az utcán a bel- és külföldiek. a régi zsidónegyed a maga szerény 170 vendéglátóipari egységével a történet epicentrumává vált, én is sokat bóklásztam errefelé.

tumblr_mqjvxutGAn1rr6dbvo1_1280

a bulinegyed legforgalmasabb részén, a király utca madách térhez közeli végén van egy nagy forgalmat bonyolító éjjel-nappali. betértem oda egy kis munícióért, és sorbanállás közben egy olyan párbeszéd/monológnak lettem a részese, ami rendkívül plasztikusan megmutatja, hogy milyen is a mi kis túlromanticizált kelet-európai sorsunk, és valójában ki is tehet erről.

tehát két pénztáros üti a kasszákat ezerrel, a történet főszereplője egy 40 körüli nő, aki kinéz vagy 50-nek, tipikus leharcolt, a hétköznapok által megviselt káeurópai forma. (előrebocsátom, hogy egyáltalán nem nézem le a kiskereskedelmi dolgozókat, sőt, életem egyik kedvenc állása a minimarketben volt még anno a kibucban.)

betoppan egy angolajkú turiszt és jelbeszéddel illetve nemzetközileg egyezményes szóhasználattal (cigarette?!) érdeklődik, hogy cigarettát hol a rákban lehet kapni itt a nagy nemzeti együttműködés mekkájában. a nő gyorsan kapcsol és hangosan magyarul mondja a csókának, hogy a mellettünk lévő boltban megy a mutyi, közben mutogat.

images (4)

a csávókám megérti az útbaigazítást és hálásan megköszöni, majd mondja, hogy:

– you are reading my mind – s közben mutatóujjával a halántékára mutat, majd eltűnik a rendezői balon.

az eladónő meglepve a kolleginájához és részben a sorbanálló vevőközönséghez fordul, s fennhangon megkérdi:

– láttad ezt?! azt mutatta nekem, hogy hülye vagyok!

– nahát, ez elképesztő! – háborodik fel a másik alkalmazott.

a sorban meg mindenki kussol. itt volt az a pont, amikor nem bírtam nem felvenni a mr. nagyokos szerepét, s a helyzetet, illetve a nő önbecsülését mentendő elmagyaráztam, hogy nem is ezt mondták neki, hanem hálákodott a tag, azért mert kitalálta mit akart. gondolom a csávókám már megszokta, hogy sehol nem boldogul az mára intergalaktikus nyelvvé vált angollal magyarországon – még a turistanegyed kellős közepén sem.

a “megtámadott” pénztáros erre kénytelen volt a közönség előtt reagálni:

– ó, látja milyen jó, hogy ön tud angolul! én már nem fogok megtanulni, erre a kis időre, nem érdemes..

– “erre a kis időre”?! – kérdeztem vissza hitetlenkedve a velem kb. egykorú nőnek. – nagyon is érdemes – bíztattam, fizettem és megdöbbenve távoztam.

biztos én vagyok a hülye, de ha más nem, akkor önszorgalomból megtanulnék otthon 50 alapszót angolul, hogy legalább minimális szinten el tudjam végezni  a munkámat és ne érezzem magam szarul a sok külföldi között. bár a magyarok születéskor várható élettartamának ismeretében tényleg lehet, hogy nem is érdemes már arra a pár évre. sőt, az igazi megoldás talán az lenne, hogy alkotmányosan kötelezzük a külföldieket a magyar nyelv használatára, netán tiltsuk ki őket nemzetünk hőn szeretett hazájából, oszt’ jónapot!

Advertisements

10 gondolat “nemzeti sztori pestről” bejegyzéshez

  1. Jajj, ez tetszik :-) Egy rendőrvicc jutott eszembe róla (bocs, ha már megvolt):

    Két forgalmi rendőr irányítja a közlekedést a lámpás kereszteződésnél. Egyszer csak lelassít egy autó mellettük és kiszól belőle egy jól szituált férfi:
    – Execuse me, do you speak English?
    A két rendőr rázza a fejét.
    – Sprechen sie Deutsch?
    Megint heves fejrázás.
    – Parlez vous francais?
    Megint semmi. A külföldi dühösen gázt ad, és elhajt.
    – Te Dezső, – szól egyik zsaru a másiknak – nem kéne már valami idegen nyelvet megtanulnunk?
    – Minek?! Ez hármat is tudott, aztán mire ment vele?

    Az utolsó tippeidet – kitiltás – remélem, illetékes nem olvassa, mert nagyon találékonyak tudnak ám lenni. És én is egyetértek, érdemes “arra a kis időre” is. Mondjuk 50 szó vagy ilyesmi kezdetnek nem is olyan vészes, ja.

    Lehetnek azok pl. svéd szavak is, ha valaki azt tudja jobban alkalmazni…mert esetleg olyan helyen lakik :-)

  2. Pardon, hogy belekötök. De a tulajdonnevek kisbetűvel írása és az első sorban található érzékszerv szó v betű nélkül szándékos? :)

  3. Hogy a cikkhez is mondjak valamit: Érdekes, hogy külföldön élsz de a napi politikából eredő szóhasználat és priorítások /dohánybolt stb./ áthatja a gondolat világodat.

    Ilyen Hungária cigit még nem is láttam de nagyon tetszik. :)

    • azert egy ev alatt nem tavolodtam el annyira a hazamtol. raadasul erdekek, mi fokyik otthon, sokat beszelek a csaladdal es ismerosokkel is. azert szamomra kellemesebb a tavolbol szemlelni a “nemzeti” folyamatokat…

    • Hát igen, egyetértek Bandival: attól, hogy valaki külföldön él, még magyar marad, nem válik külföldivé (hiába szeretnének egyesek…), még 20-30 éve alatt sem. Pláne pár éven belül.

      Aztán pl. van olyan, hogy az ember saját vérnyomásának érdekében nagyon is szeretne leszokni a magyarországi hírekről, de ez nem olyan egyszerű (saját tapasztalat, 5 év). Függőség kialakulva – mint a ciginél, bár én nem dohányzom. Sőt, amióta nem Mo.-n lakom, jobban érdekelnek a hírek, pedig hát itt is vannak történések és azok nagyobb befolyással vannak az életemre. Ez van.

  4. Nekem vonaton volt két hasonló sztorim, mindkettő a Somogy IC-n kb egy év eltéréssel. Az sem lehetetlen, hogy ugyanazzal a kallernővel.

    Az első alkalommal két német fazon próbálta megérteni, hogy miért nem elég a nemzetközi jegy. Hölgyemény segítséget kért az utasoktól is, tudna-e valaki németül. Némi hezitálás után odamentem hozzájuk (csak kicsit dödörgök angolul), sikerült elmagyarázni, hogy mi a baj. A végén kicsit sértődötten asszonyság közölte velem, hogy korábban is szólhattam volna, ha ilyen jól beszélek németül(?!).
    Idén rendben volt az utas jegye, csak szerette volna megtudni, hogy retúr e. Mikor harmadik nekifutásra sem kapott érthető választ, gondoltam segítek. Kiderült, hogy a visszaútra is jó lesz a jegy. Srác megnyugodott, kallernő meg kissé felháborodva kérdi tőlem, hogy: “Miért nem azt kérdezte, hogy retúr jegye van e?”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s