note to myself

a hétvégén 2 olyan dokumentum filmet is megnéztem, ami magyarországról szólt. érdekes volt látni, hogy ki angolul, ki magyarul nyilatkozott a megszólaltatottak közül.

eredeti nyelven, feliratozva

eredeti nyelven, feliratozva

minden egyes alkalmommal zavarta a fülem a hunglish, és a magyarul nyilatkozók százszor inteligensebbnek tűntek még akkor is, ha nem voltak azok.

az én angolom is messze van a tökéletestől, ezért eldüntöttem, hogy ha valaha az a veszély fenyegetne, hogy nyilatkoznom kell egy külföldi stábnak, akkor azt csakis magyarul teszem. így már csak azon kell feszengeni, hogy a feliratozás mennyire fedi majd a valóságot…

Reklámok

az elvesztegetett évek

az új aranybilincs sorozat keretében eddig már áttekintettük, hogy alkalmazottként hogyan termeljük ki az aktuális fizetésünk tízszeresét, és milyen megalázó kihívásoknak kell eleget tenni, hogy egyáltalán felvegyen minket egy rabszolgatartó.

a mai téma még mindig nem magáról a munkavégzésről, mint tevékenységről szól, hanem arról, hogy hogyan csikarnak ki belőlünk a munkaadók néhány extra évet ingyen és bérmentve annak érdekében, hogy eljussunk a kizsákmányolásunk helyszínére.

a munkehely fizikai megtestesülése

porsche-356-051-3-13

a prosche gyár a 60-as években

az ipari forradalom idején a céheket felváltották a gyárak, hogy a termelékenység a gépek és a szervezett munkafolyamatok segítségével az egekbe szökhessen. ezen keretek közt érthető volt, hogy miért kellet a melósoknak bemenni a munkahelyre minden nap. azóta viszont eltelt vagy 150 év és a világ picit megváltozott. Bővebben…