a valódi felszabadultság

sokszor nem őszinte az ember arcán a mosoly, de egy biztos:

ha úgy végeztél a fogorvosnál, hogy mindent rendben talált, akkor hasonlóan felszabadultan repkedsz az utcán, mint woody allen a banánköztársaság című remekben, amikor megtudja, hogy a várakozásaival ellentétben nincs agydaganata. na én is így jöttem ma haza (mínusz a barkó)

woody allen: midnight in paris avagy eltévedni jó


nagy woody allen rajongó vagyok. mivel minden évben készít egy filmet úgy jó 50 éve (tényleg hihetetlen, de idén 77 éves az öreg!) nem mondhatom, hogy kiegyensúlyozott a teljesítménye, mert bizony vannak pocsék filmjei. azonban a nagy termelésben olyan ikonokat, alapműveket alkotott, amelyek benne kell, hogy legyenek bármilyen időkapszulában, amit a földönkívülieknek vagy a jövő nemzedékeinek hagyunk hátra (a teljesség igénye nélkül: annie hall ’77, a rádió aranykora ’87, a világ második legjobb gitárosa ’99, match point ’05, vicky cristina barcelona ’08 – ha ezek közül esetleg valamelyiket nem láttad volna, akkor azonnal irány a videotéka!).

nem terveztem most itt kivesézni a mester művészetét, csupán a tegnapi szuper mozi élményt szeretném megosztani, viszont egy picit ki kell zoomolnom a képből, hogy egy általános észrevételen keresztül kanyarodjak vissza az eredeti témámhoz, magához a film ajánlóhoz.

szóval már régóta szerettem volna megosztani az alábbi grafikát, mert nagyon támogatom a mondanivalóját, és kerestem hozzá egy történetet a saját életemből, amikor hasznomra vált, hogy eltévedtem, mert úgy jobban átjön az üzenet. nos nem mintha nem lenne számos ilyen eset az életemben, de nem igazán sikerült egyre sem ráhangolódnom.

"eltévedni jó" by barnaby richards

aztán az egyik kedvenc Bővebben…