lássuk be, hogy jól tud esni, amikor az áldozat szerepében sajnáltatjuk magunkat, de ez csak időleges megelégedettséget nyújt. mi magyarok kommunikációs csatornaként használjuk a panaszkodást. ez a mindennapi beszédünk alapeleme, amely megédesíti a szenvedést.
“a kabbalista bölcseletek szerint addig, míg az izraeliták rabszolgaságban éltek egyiptomban, nem voltak a saját sorsuk irányítói. a boldogságuk valaki más kezében volt. ez pedig épp az ellenkezője annak, amiért erre a világra érkeztünk. a saját sorsunk irányítóinak születtünk, és az életünk társ-teremtőinek kell lennünk. az igazság az, hogy sokkal könnyebb (és gyakran kevésbé fájdalmas) áldozatként, azaz rabszolgaként viselkedni, mint átvenni az irányítást. az egyiptomi kivonulás egy folyamat csúcspontja volt, melynek során az izraeliták megtanulták kézben tartani a saját végzetüket, kiérdemelve ezzel a szabadság tudatállapotát.” – yehuda berg
ma add fel végre a tőled független erők hibáztatását, és tedd meg azokat a lépéseket, amelyekre már egy ideje rászántad magad!
bandirepublic 