az elvesztegetett évek

az új aranybilincs sorozat keretében eddig már áttekintettük, hogy alkalmazottként hogyan termeljük ki az aktuális fizetésünk tízszeresét, és milyen megalázó kihívásoknak kell eleget tenni, hogy egyáltalán felvegyen minket egy rabszolgatartó.

a mai téma még mindig nem magáról a munkavégzésről, mint tevékenységről szól, hanem arról, hogy hogyan csikarnak ki belőlünk a munkaadók néhány extra évet ingyen és bérmentve annak érdekében, hogy eljussunk a kizsákmányolásunk helyszínére.

a munkehely fizikai megtestesülése

porsche-356-051-3-13

a prosche gyár a 60-as években

az ipari forradalom idején a céheket felváltották a gyárak, hogy a termelékenység a gépek és a szervezett munkafolyamatok segítségével az egekbe szökhessen. ezen keretek közt érthető volt, hogy miért kellet a melósoknak bemenni a munkahelyre minden nap. azóta viszont eltelt vagy 150 év és a világ picit megváltozott. Bővebben…

rabszolgaság – első lépés: cv és állásinterjú, avagy csillagszemű juhász kerestetik

nem elég, hogy rabszolga sorban kell eltöltened úgy 45 évet az életedből, ahhoz hogy egyáltalán elkezdhesd még meg is kell hunyászkodnod az állásinterjún, ha egyáltalán vagy olyan szerencsés, hogy odáig eljutsz.

már az elején sokkal durvább megaláztatások érnek, mint hogy anno megnézték, egészséges-e izaura fogsora. egy esetleges sikeres felvételi procedúra után lazán elküldenek orvosi alkalmassági vizsgálatra, ahol szemrebbenés nélkül végeznek rajtad drogtesztet például. sok amerikai cégnél még azt is csekkolják, hogy dohányzol-e, hiszen bemondásra nem hiszik el, ráadásul az sem számít, ha kibírod a munkaidőt cigi nélkül.

field managers

field managers

egyébként nyilván használhatatlan egy olyan munkaerő, aki két héttel a vizsgálat előtt beszipcsózott a jamaikai spanokkal rekreációs jelleggel és még mindig kering a vérében némi thc. sokkal inkább alkalmaznak olyanokat, akik minden este alkoholt fogyasztanak, netán keményebb szereket használnak a spanglinál, hiszen a hétvégén orrba tuszkolt koksz vagy a spuri már rég kiment a szervezetből szerdára.

de ne szaladjunk ennyire előre!

kezdjük azzal, hogy

Bővebben…

tudod miért vagy rabszolga?

rendhagyó módon ez a bejegyzés egy hevenyészett szabadfordítás és nem eredeti iromány. egyszer már belinkeltem ide james altucher egy a “hogyan kezeljük a főnökünket?” postját, mert annyira tetszett, de ez a mostani totálisan rátapint a jelenlegi kihívásomra és az engem éppen legjobban foglalkoztató problémakörre. (a bejegyzés végére bemásoltam szó szerint az eredeti angol szöveget)

itt nem is a pénzről van szó, hanem a megszerzésének módjáról, függetlenségről és kreativitásról. egy ideje már nagyon foglalkoztat az a kérdés, hogy miként alakíthatnék ki magamnak olyan pénzkereseti forrást, ami nem jár napi fájdalommal és nem öl meg középtávon.

nos ez az írás remek inspiráció számomra, és remélem, hogy neked is felnyitja a szemed vagy legalább elindít egy vitát/párbeszédet!

cubicles

nos, gyűlölök rabszolgáskodni. erre bárki mondhatja, hogy ne marháskodj! ez nem a 19. század és nem vagyunk láncra verve. ha szerinted tényleg nem vagyunk rabszolgák, akkor ne is folytasd az olvasást!

először is vizsgáljunk meg egy átlagembert, akinek hétköznapi munkahelye van!

Bővebben…

a nem lineáris munkahét

van olyan elmélet, mely szerint a hét napjai nem egyenletesen terhelik a pszichét.
hajlok az egyetértésre azügyben, hogy ha túléltük a keddet, akkor kipipálhatjuk a munkahét felét.

20130612-071156.jpg
ez a csodálatos chart is ezt ábrázolja. az y tengelyen a teljesítés százalékban, az x tengelyen pedig a napok láthatók.

a feje tetején álló maslow piramis

tuti, hogy már dumáltam erről korábban, de nem találom sehol az archívumban a maslow szükségletek hierarchiáját. mindegy ideteszem megint az ábrát, mert ismét beszélnem kell róla.

maslow_piramis

az van, hogy az elmélet szerint az alapvető szükségletek kielégítése nélkül ugye nem tudunk magasabb szintű belső igényekre odafigyelni. nyilván
Bővebben…

i am busy and i hate it…

a múlkor elmélkedtem azon, hogy akinek van élete, annak  nincs ideje írni/blogolni. törekszem az egyensúlyra ebben is, de az elmúlt hetekben teljes mértékben kibillent a mérleg a súlyos elfoglaltság irányába. pont jól jött az a cikk, amit az általam kedvelt, valamint a twitteren követett edward norton belinkelt napjaink “elfoglaltság kultuszáról”.

hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy akkor éljük helyesen az életünket, ha mindig le vagyunk terhelve és folyamatosan tele van a határidő naplónk különböző feladatokkal; ezáltal igazolva hogy mi mennyire nagyon hasznosak vagyunk ezen a bolygón.

nagy sci-fi rajongóként már régóta várom azt az állapotot, amikor Bővebben…

hurrá/baszki, van új melóm!

a megfelelő rész aláhuzandó. nos lássuk csak, melyik is a kettő közül?

lebegés

két hónapja mondtam fel az előző helyemen, ahol majd’ 6 évig gályáztam. az első 3 évben nagy reményekkel, aztán egyre csökkenő mértékű lelkesedéssel. sokat tanultam ott, begyűjtöttem számos pofont miközben egy master-t is behúztam. összességében nem panaszkodhatok.

zuhanás

a végére sajnos mégis keserű lett a szájíz, de a csalódottságomon hamar túltettem magam, mert rendkívüli módon feldobott az új, komfort zónán kívül eső élethelyzet. az akkori érzéseimet gyorsan le is jegyeztem, hogy később emlékezni tudjak az ihletett leki állapotra, amikor majd szükséegem lesz rá.

ma jött el az első alkalom, hogy újra el kellett olvasnom a magamnak írt üzenetet.

felszállás

na de ne szaladjunk ennyire előre! mi is törént a felmondás utáni 2 hónapban? letöltöttem a 45 nap felmondási időmet (mínusz a szabadság), a családommal szépen összepakoltuk a kis motyóinkat és elköltöztünk egy másik országba megnézni, mit hoz az élet.

az előzetes információk szerint Bővebben…