a blog írás napjaink rap-je

sokáig tartott, amíg sikerült megértenem, hogy miért vonzódom a rap műfajához. rájöttem, hogy ez volt anno az a – akkor még nem – művészeti ág, amelyhez nem kellett drága iskolákat elvégezni, elérhetetlen hangszerekhez hozzájutni és legfőképp nem volt szükség arra, hogy az előadó bármilyen formai követelményhez tartsa magát. egyszerűen törzsi ritmusra kitolta magából a mondanivalót akát az utca sarkán, és uff! igazi alulról jövő, zsigeri megnyilatkozás.

amikor elkezdtem a blog írást, akkor még nem sejthettem, hogy

bandi légy önmagad! és köszönöm

az első tétova blog-próbálkozásom 2008-ban történt. akkoriban a blogszféra már itthon is kezdett felfutni. éreztem, hogy én is szeretnék részese lenni ennek az új irányzatnak, de nem volt mondanivalóm. vagy ha volt is, akkor nem volt bátorságom, stílusom ahhoz, hogy leírjam a gondolataimat. és legfőképp nem volt közönségem. azért a biztonság kedvéért létrehoztam egy blogot yaman néven, majd egy db postot produkáltam bele, melynek címe az volt: kísérlet. a szöveg rész üresen maradt.

ezt a blogot 4 hónapja kezdtem írni különösebb koncepció nélkül, és ma elértem a 100. bejegyzéshez. nem gondoltam volna, hogy ilyen sok lesz, de hát így alakult. sokat töprengek azon, hogy miért is csinálom ezt az egészet. az about oldal alatt azt vallom, hogy szeretném megosztani azt, ami engem inspirál és reményeim szerint ezáltal picit jobbá tenni a napodat. de nem vagyok ennyire önzetlen. valahol bennem van, hogy szeretném érezni a helyem a világban. szükségem van visszajelzésre. talán még nem küzdöttem le teljesen a gyerekkorból származó megfelelési kényszeremet. dolgozom rajta, de még mindig nagyon jó érzés, amikor valamelyik bejegyzésemet sokan elolvassák. például az évindító postot 778-an töltötték le és akkor nagyon nagy megmondó embernek éreztem magam.

nem vagyok rá büszke, de bevallom, hogy kezdetben