rabszolgaság – első lépés: cv és állásinterjú, avagy csillagszemű juhász kerestetik

nem elég, hogy rabszolga sorban kell eltöltened úgy 45 évet az életedből, ahhoz hogy egyáltalán elkezdhesd még meg is kell hunyászkodnod az állásinterjún, ha egyáltalán vagy olyan szerencsés, hogy odáig eljutsz.

már az elején sokkal durvább megaláztatások érnek, mint hogy anno megnézték, egészséges-e izaura fogsora. egy esetleges sikeres felvételi procedúra után lazán elküldenek orvosi alkalmassági vizsgálatra, ahol szemrebbenés nélkül végeznek rajtad drogtesztet például. sok amerikai cégnél még azt is csekkolják, hogy dohányzol-e, hiszen bemondásra nem hiszik el, ráadásul az sem számít, ha kibírod a munkaidőt cigi nélkül.

field managers

egyébként nyilván használhatatlan egy olyan munkaerő, aki két héttel a vizsgálat előtt beszipcsózott a jamaikai spanokkal rekreációs jelleggel és még mindig kering a vérében némi thc. sokkal inkább alkalmaznak olyanokat, akik minden este alkoholt fogyasztanak, netán keményebb szereket használnak a spanglinál, hiszen a hétvégén orrba tuszkolt koksz vagy a spuri már rég kiment a szervezetből szerdára.

de ne szaladjunk ennyire előre!

kezdjük azzal, hogy

aranybilincs avagy egy vállalalati rabszolga sanyarú sorsa

napokon belül új munkahelyen kezdek dolgozni. ez is egy nagy amerikai multi, csakúgy, mint az előző néhány az elmúlt 7 évben. előtte is volt már vagy 10 év munkatapasztalatom különöző helyekről a fegyveres testülettől kezdve a minisztériumon át az egyéni vállalkozóig, de úgy éreztem, hogy a multikulti megismerése nélkül hiányos lenne az elképzelésem a munka világáról.

nos 7 éve csillogó szemű nem túl fiatalként vágtam bele, és nem hallgattam senkire, aki a sztereotípiákat nyomta nekem a nemzetközi nagyvállalatok világáról. magam akartam megtapasztalni a saját valóságomat. 

iOS7 ez most komoly?!

tegnap (2013. szeptember 18.) este 7:05-kor – 5 perccel a szoftver megjelenése után) rendes trendkövető felhasználóként már rajta is lógtam az apple serverén és bőszen töltöttem le a legújabb iOS7 operációs rendszert a régi iphone 4-re és az ipad minire.

a frissített home screen még nem egységes az ikonok designja tekintetében

én nagyon szeretem az ilyen frissítéseket, mert úgy érzem mindig, hogy egy új kütyüt kapok a pénzemért (ingyen), újra lehet nyomkodni, beállítani, megszokni, felfedezni az ekoszisztémát (hogy divatos szavakat is használjak).

az apple úgy harangozta be az iOS7 eljövetelét, mint a legnagyobb változást/durranást az iphone 6 éves sikertörténelmében. az tény, hogy

a moziról, valamint egyablakos ügyintézés a svéd jegypénztárakban

a mozi…

bezzeg a svédek!

ó, te csodás világ!

a mozi egy olyan varázslatos hely számomra, ahol másfél-két órára belefeledkezem egy teljesen más világba, átengedem magam az alkotók akaratának és megfeledkezem arról, ami odakint zajlik. a 90-es években hard core filmrajongó és mozilátogató voltam. nem volt ritka, hogy egy héten kétszer jártam filmszínházban, ami akkoriban budapesten főleg art mozikat jelentett.

egyrészt rengeteg ma már filmtörténeti mű jött ki akkoriban (pulp fiction, clerks csak hogy kettőt említsek), másrészt fiatal felnőttként be kellett habzsolnom a klasszikusokat is, hogy meglegyenek az alapok. azok nagy részét az akkor iszonyatosan menőnek számító james dean filmkölcsönzőből vettem ki, ahol törzstagságnak számítottam, mivel volt, hogy 5 vhs-t is elvittem egy héten. a pesti kulturális élet szerves részét képző kultikus hely egyébként a mai napig tartja magát a király utcában (innen is üdvözlöm a kedves tulajt, istvánt és további sikereket kívánok!)

a mozik hanyatlása

View original post 677 további szó

tudod miért vagy rabszolga?

rendhagyó módon ez a bejegyzés egy hevenyészett szabadfordítás és nem eredeti iromány. egyszer már belinkeltem ide james altucher egy a “hogyan kezeljük a főnökünket?” postját, mert annyira tetszett, de ez a mostani totálisan rátapint a jelenlegi kihívásomra és az engem éppen legjobban foglalkoztató problémakörre. (a bejegyzés végére bemásoltam szó szerint az eredeti angol szöveget)

itt nem is a pénzről van szó, hanem a megszerzésének módjáról, függetlenségről és kreativitásról. egy ideje már nagyon foglalkoztat az a kérdés, hogy miként alakíthatnék ki magamnak olyan pénzkereseti forrást, ami nem jár napi fájdalommal és nem öl meg középtávon.

nos ez az írás remek inspiráció számomra, és remélem, hogy neked is felnyitja a szemed vagy legalább elindít egy vitát/párbeszédet!

nos, gyűlölök rabszolgáskodni. erre bárki mondhatja, hogy ne marháskodj! ez nem a 19. század és nem vagyunk láncra verve. ha szerinted tényleg nem vagyunk rabszolgák, akkor ne is folytasd az olvasást!

először is vizsgáljunk meg egy átlagembert, akinek hétköznapi munkahelye van!