a föld órája 2012: kapcsold le/ki és ne egyél marhát!

ma este 20:30-kor egy órára lekapcsolják a városban a díszkivilágítást. a föld órája mozgalom 2007-ben indult sydney-ben, s mára globális önkéntes akcióvá nőtte ki magát, amiben budapest is részt vesz. nyilván ettől nem fog megmenekülni a bolygónk az emberi pazarlás következményeitől, de remélhetőleg elgondolkodtat sokakat arról, hogy miként és mire használjuk véges erőforrásainkat.

például biztosan ezerszer hallottad, hogy a stand by üzemmódban lévő készülékek teljes kikapcsolásával már jelentős mértékben csökkentheted az energiafogyasztást. kapcsold le a villanyt, ha nem vagy az adott helyiségben, használj energiatakarékos fogyasztókat stb, stb.

mostanában egyre több szó esik a fölsleges fogyasztás visszaszorításáról. azzal rengeteget tudsz hozzáadni a földünk jövőjéhez, ha nem veszel meg fölöslegesen minden szart, mert akkor az azok gyártása során elhasznált erőforrások nem vesznek kárba, illetve később kevesebb dolog kerül a szemétbe.

én például már évek óta vágyom egy toyota priusra, -aminek a környezetbarátságáról ugyan megoszlanak a vélemények-, de azt mondják az okosok, hogy ha az idősebb, jól működő autódat megtartod még jópár évig azzal sokkal többet teszel a környezetért.

a legújabb trend, hogy az ételpazarlást próbálják visszafogni. a következő évek valószínűleg egyre jobban erről fognak szólni, hiszen az élelmiszer árak az egekben, és egyre többször hallható, hogy a jelenlegi ellátó rendszer nem fenntartható. tudtad-e pl. hogy a japán mezőgazdasági kutatóintézet számításai szerint egy kiló marhahús előállítása annyi CO2-kibocsátással jár, mintha három órát autóznánk úgy, hogy otthon közben minden villanyt égve hagytunk? forrás

ha még nem indítottál átfogó vizsgálatot a pazarlási szokásaid feltérképezése végett, mint mondjuk michigan állam akkor most érdemes átgondolni a fogyasztói szokásaidat.  mondjuk est fél kilenctől a gyertyafény mellett!

sexy wheels / kívánatos gépek

vak vezet: google robot prius

a google még 2010-ben jelentette be, hogy self-driving robotautót fejleszt. mára odáig jutott a projekt, hogy több, mint fél millió kilométert mentek a géppel baleset nélkül. nevada államban pedig februárban legalizálták a robotautókat a közutakon.

ez azért elég sci-fi, de könnyű elképzelni, hogy ez a jövő. pont a minap olvastam, hogy egy átlagos autó az élettartama 3%-át tölti úton, a fennmaradó tetemes időben pedig egy helyben rohad. összekötve a robot autókat és a nyugaton egyre jobban terjedő carsharing rendszert a városban lévő autók számát jelentősen lehetne csökkenteni egy kis logisztikával.

el tudod képzelni, hogy mondjuk részegen nem taxit hívnál, hanem egy robot bérautót? és azt, hogy a vak bácsi a szomszédból kocsival megy a napi junkfood adagjért, mint az alábbi videon?

#office

365 nap, 1 kép

365 képszeletből összeállt. source

fél éve nem dohányzom és jó nekem

utoljára 3 hónapja adtam helyzetjelentést, mint nemdohányos. ma fél éve, hogy leszoktam, és jelentem, hogy remekül érzem magam ettől mind fizikailag, mind lelkileg/erkölcsileg. már nem kell teóriákat gyártanom minden szál ciginél, amivel enyhítem a fájdalmát annak a felismerésnek, hogy halálos méreggel pumpálom tele a szervezetemet. továbbá nem híztam egy grammot sem, viszont sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lettem.

a cigi lassan már lázadás

mellesleg a cigaretta nem vásárláson megspóróltam fél év alatt 85 ezer ft-ot. lassan megvan az új ipod vagy akármi tetszés szerint.

azt mondják az okosok, hogy már 20 perccel az utolsó szál után elkezd tisztulni, regenerálódni a szervezet. itt részletesen leírják a különböző mérföldköveket. egy évvel a leszokás után már a felére csökken a koszorúér betegségek kockázata. ez elég menő, az viszont picit lehangolt, hogy csak 15 év múlva egyenlítem ki a szívrohamban meg nem halás esélyeit azokkal, akik sosem bagóztak.

tudom, hogy egy dohányost az egészségügyi kockázatok nem tántorítanak el, és nem lehet senkit tuszkolni a leszokás irányba, de ha már valaha elgondolkodtál rajta, akkor mindenképp olvasd el ezt az ingyenesen elérhető könyvet. nekem sokat segített.

egyébként meg tök érdekes, ahogyan a dohányzás lassan (gyorsan) anti-kultúrává avanzsál a nyugati világban. újra lázadás lesz cigizni, mint amikor 17 évesen rákezdtem…

i am in a fight club state of mind

karrier vagy család?! a világ legrövidebb hétvégéje

már hétfőn érzetem, hogy ez a hét fájdalmas lesz. a múltkori csodás 4 napos hosszú hétvége után 6 napos munkahét. ráadásul a munkahelyemen messze nem ideális a hangulat. miután kértem egy év fizetés nélküli szabadságot a kislányuk születését követően azt az emberséges választ kaptam, hogy család vagy a karrier. már ez önmagában szarul esett, de fokozták a hangulatot azzal, hogy a héten kétszer is megkértek, hogy ugyan adjam már be a felmondásomat. na gondolhatod, hogy ilyen légkörben mennyire tudok produktív lenni. sőt már az nehézséget okoz, hogy megőrizzem a hidegvérem.

a vasárnap este általában úgyis a legszomorúbb időszak az ember életében, amikor a valóság és az elvárások nyikorogva feszülnek egymásnak. ráadásul  a mostani egész hétvége a mai egyetlen napra korlátozódott a fent említett okokból, plusz hajnalban tértünk át a nyári időszámításra – amit egyébként imádok -, s ez elrabolt még egy órát a 24-ből.

a család vagy karrier kérdés pedig csak olyan ember agyából pattanhat ki, akinek a család semmit nem jelent, és valószínűleg nincs is neki. mondjuk kulturális különbségek is szerepet játszhatnak abban, hogy én és a cégem vezetése teljesen másképpen látja a világot. az amerikaiaknál például az apa 2 nap extra szabadságot kap gyermeke születésekor, míg az anyukák 6 teljes hétig otthon maradhatnak szülés után! aztán vissza a melóba.

csodálkozunk, hogy a jenkik

F1 2012 maláj gp – bandi kommentál avagy unortodox közvetítés

előljáróban annyit, hogy minden látszat ellenére a bandirepublic.wordpress.com nem egy forma 1-es hírportál vagy ilyesmi, egyszerűen csak az “autók, cola, rock ‘n roll” szentháromság egyik alapelemének áldozok itt néhány bejegyzést; az általam rajongott és várva várt forma 1-es szezonnak.

szolgálati közlemény 1: figyelj oda, nehogy elaludj a vasárnapi futam rajtja előtt. az órát szombat éjjel előre kell tekerni!!!

szolgálati közlemény 2: a bejegyzések időrendi sorrendben lentről felfelé olvasandók (legfrissebb legfölül)

vasárnap, március 25.

találkozunk 3 hét múlva. shanghai-ig sok munkát kell elvégezni a csapatoknak. főként a ferrari, a redbull és a mercedes amg van elmaradva a papírformától és az elvárásoktól. force india is gyengén muzsikál. persze az első két verseny nem tette lehetővé, hogy valós képet kapjunk az erőviszonyokról. azért élveztem.

a nap hőse

két végtelenül boldog ember és hamilton a dobogón. végeredmény itt

méltán boldogok

utolsó körben

mai laci #4

rég nem láttam az uszodában a kabinos lacit. de ma végre találkoztunk. kiderült, hogy beteg volt sokáig és többször visszaesett. a betegségéről igen filozófikusan a következőket találta mondani:

a végére úgyis elmúlik!

ezt a megállapítást igazából alkalmazni fogom minden negatív történésre az életemben.

végül hozzátette, hogy milyen szívás lenne, ha meghalna egyszer és még utána is beteg maradna.

THE MEN WHO STARE AT GOATS – kecskebűvölők filmajánló

régi (2009-es) film a kecskebűvölők. emlékszem, hogy azon a nyáron londonban voltam a barátaimmal és mindenhol ez a plakát volt kint. 4 nagyágyú egy filmben. alig vártam, hogy megnézhessem ezt az első sugallat alapján nem éppen main stream-nek kinéző művet.

a moziban nem kellett csalódnom. nyugodtan mondhatjuk, hogy hibátlan szereposztás. rendkívül jól szórakoztam. ez az a humor, amit igazán szeretek, és a legszebb az egészben, hogy nagyrészt igaz történeten alapszik a film, illetve, hogy olyan témát dolgoz fel viccesen, ami szinte már vallási szintű kérdés, mégpedig a természetfeletti képességekkel rendelkező embereket. akiket ugye majdnem mindenki kinevet egészen addig, míg maga meg nem tapasztal valami kis csodát.

a négy istencsászár színész pedig annyira gyönyörűen csinál hülyét magából, hogy közben még imádjuk is őket – kivéve a főgenyót alakítő kevin spacey-t (bár mi őt is imádtuk, fleg az alábbi felejthetetlen jelenetben). a kedvencem, amikor a jedikről beszél clooney mcgregornak, aki értetlenkedik, hogy mi a szar az a jedi. gyönyörű.

a minap újranéztük a filmet, és nem csupán felhőtlen másfél órát kaptam, hanem kis inspirációt is. mert a mondanivaló, hogy a jedik köztünk élnek és ők megváltozathatják a világot. újra éreztem magamban is az erőt.

kötelező olvasmány, tessék megnézni, mert kikérdezem!

kis ízelítő:

Bandirepublic | Promote your Page too

azt se tudtuk mi az az ADHD, mára pedig már nép”betegség”

a legújabb kutatás szerint az ADHD-val diagnosztizált 18 éven aluliak száma 66%-kal nőtt az elmúlt 10 évben az usa-ban. ezt a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar nevű “betegséget”  neurológiai természetű fejlődési rendellenességként kezelik az orvosok. természetesen gyógyszerrel (az amerikai gyerekek 96%-a(!) kap dilibogyót).

a tünetek figyelemzavarként, hiperaktivitásként és az impulzív viselkedés kontrollálatlanságaként jelentkeznek, és negatívan hatnak a gyerekek tanulmányaira és szociális beilleszkedésére a szakértők szerint.

mostanra már 10.4 millió amerikai fiatalra nyomták rá az ADHD bélyegét csak amerikában. egy magyarországnyi gyerek beteg, mert nem tudja visszafogni magát és nem tud odafigyelni a suliban?! ekkora faszságot

a star wars és a művészet: bobafett rap, paper darth project

nagyon régen áldoztam bejegyzést a star wars és a jedi lét oltárán, hát eljött az idő.
egy film kultúrára gyakorolt hatását az is mutatja, hogy a téma mennyi egyéb művészeti ágat és alkotást ihlet meg. azt gondolom, hogy a sw ebből a szempontból felülmúlhatatlan.

most 2 kötelező darabot osztok meg itt.

bobafett a nyíregyi rapper gyerek

az első a múltkor már istenített nyíregyházi rapper bobafett. a szám címe nem más: star wars. a szöveg felbecsülhetetlen. én erre is osztogatnék állami kitüntetéseket.

"te vagy az apja" akarsz róla beszélni?

a másik pedig egy papírnemtudommi project lobulo-tól. nagyon érdekes.

az erő legyen veled!

ausztrál gp, bandi kommentál live

kb. 30 éve nézem a F1-et és még mindig felmegy a pumpa bennem a rajtnál. pulzus, vérnyomás a maximumon. főleg a szezon első futamán rengeteg a kérdés.

button, alonso jól rajtolt, webber szokás szerint beragadt és kapott is két pofont.

senna a topon

grosjean-nak még van hová fejlődnie. ülj le fiam!

“alonso  a piros autóban” (mezei dániel, nálam ez sárga lap) megmutatja

F1 2012-es szezon. első benyomás

régóta nagyon vártam már, hogy a 10 év szenvedés után végre elkerüljön a retek klubról a közvetítés, ezért kitörő lelkesedéssel fogadtam, amikor kiderült, hogy a véres verejtékkel megkeresett adóforintjainkon az mtva sokkal komolyabban ráfekszik az F1 témára.

az első közvetítés után picit úgy érzem, hogy a katarzis elmaradt, bár gondolom nem akartak minden puskaport ellőni az első kvalifikáción. kivéve mezei dániel, aki ugyan ezerszer szimpatikusabb figura a gyulámnál, viszont rohadtul izgult, bizonyítani akrat, ezért sokat dumált fölöslegesen, és többször sajnos baromságot. mármint szakmailag (pl. amikor az időmérőn nem javítod meg az addigi saját legjobbadat, amivel mondjuk már eleve 9. vagy, akkor ne mondjuk, hogy ez a szar idő csak a 9. helyre volt elég. mert nem volt. csak a korábbi…). viszont nem tud angolul. még szerencse, hogy a wéber gabi ott ül mellette, mert ő megmentette a show-t.

további csalódás, hogy szinte egy az egyben átemelték a műsor szerkezetét a rtl-ről. a szakértőstől, szujóstul, robistul. még a közbenreklám is ugyanaz. bár nagyra értékelem, hogy az a qva idegesítő szignál eltűnt. a digitális hátteret a redbullal meg betiltanám. hol élnek ezek? mindegy. van legalább tér a fejlődésre.

ami viszont pozitívum, hogy a helyszínen nyomulnak a riporterek és a szujó twitter-e szerint komoly intejúk készültek, amit gondolom majd hamarosan láthatunk. remélem mondjuk nem olyanok lesznek, mint amit a jóképességű új csaj csinált múltkor a félálomban lévő kimivel! (kérdés: miben különbözik az F1 a rally-tól? miben bazmeg?! mint a bikinivonal gyantáztatás a dajeról kb. szőrzettel kapcsolatos mindkettő és ennyi.)

tetszik továbbá, hogy a twitteren a helyszínről azonnalban nyomják az infot: én már követem is őket itt. facebookon is van oldaluk, de az a platform nekem kényszerűség, keresse meg az akit inkább ott érdekel “boxutca” néven. (vajon a kokó kovács boxos kap valami komoly névhasználati díjat a királyi tv-től, mert a volt kocsmája nevét vették kölcsön?)

s a lényeg: a csapatok és a versenyzők. nyilván korai még bármilyen következtetést levonni, de nagyon bíztató, hogy a redbull nem volt fél órával gyorsabb a kvalifikáción a többieknél. sőt csak a 3. sort szerezték meg. a merci nagyot fejlődött, grosjean bíztató a 3. helyen a lotus-szal (bár megtanulhatna angolul ő is, vérciki, hogy az interjúszobában franciául vakert). a ferrari tragikus, massa méginkább. kubica szedje össze magát, és irány a vörösök!

remélem kobayasiék csak elbalfaszkodták a mait, szertném őket a top 10-ben látni. force indiától is többet vártam, meglátjuk…

na ennyi az első füstölgés, holnap reggel képernyő elé!

ja és a 6 hetes lányomat már nevelem a jóra, bár ma csak a hangot szoktuk:

az F1 szeretete fontos emberi tulajdonság, az egyik legfőbb erény

kovalainen új bukója: angry birds

mi lehet ennél menőbb?

bobafett – aludnifogtál + híradó szöveg

a magyar nyelv nagy rajongója vagyok, és hiszem, hogy van annyira különleges, hogy ezáltal úgy tudunk gondolkodni, mint senki más a világon.

egy nagy baj viszont van vele: ének-zenéhez és raphez is tökéletesen alkalmatlan, már-már fájdalmasan szarul hangzik.

mégis az egyik kiemelt kedvencem bobakrome és bobafett a két nyíregyházi mester a híradó c. száma, amit igen régóta vadásztam. ma végre ezen a linken megtaláltam, ahol az egész album letölthető ingyen. köszi.

és a szöveg, ami csak alátámasztja a magyar nyelvvel kapcsolatos fenti megállapításomat:

Bobafett – Bobakrome: Híradó
(Bobafett – Bobakrome, Aludni fogtál, 2008,
Track 02, Híradó)

[Verse One]

Riadó, riadó, kezdődik a Híradó
Nagyon véres, nagyon rémes… Aki
félős, ne nézze; kapcsolja ki, vagy
menjen a konyhába oszt’ egyen egy krémest

közhely parádé képekkel a boldogság megtalálásához

már egyszer elmélkedtem arról, hogy minden közhely igaz. az egyik életvezetési tanácsokat osztogató oldalon, amit egyébként néha szívesen olvasgatok találtam pár jó kis közhelyet:

1. légy önmagad és ne törődj azzal, ha mások nem csípnek! az élet nem arról szól, hogy mindenkinek megfeleljünk.

ez nagyon igaz. folyamatosan ezen dolgozom. azt nehéz kiválasztani, hogy kinek akarsz megfelelni és miért. hajlamos vagyok a végletek közt mozogni, és vagy nagyon megfelelni az elvárásoknak vagy belázadni. a békés együttélés érdekében érdemes lenne az asszertivitást  eszközeit úgy elsajátítani, hogy mások megsértése nélkül tudjam meghúzni a határvonalat.

sajnos ez az egész megfeleléskényszer a szülőktől jön szerintem. “ha nem úgy viselkedsz, ahogy elvárom, akkor bünti lesz!” pedig lehet, hogy csak a gyereked akar téged megtanítani valamire azáltal, hogy olyasmit cselekszik, amit neked nehezedre esik elfogadni. mielőtt lecseszed nézz magadba, hogy miért zavar ez téged!

2. ne gyűlölködj, ne aggódj, adj többet és várj el kevesebbet! élj egyszerűen!

a gyűlölködéssel olyan energiákat mozgósítasz, amelyek

analitikus elmeműködés

ez van nekem. a családban többen excel-bandinak hívnak. pedig csak szeretek számolni. például, ha főzéshez bármit szeletelek, akkor számolom a karikákat menet közben. már gyerekkoromban lenyűgözött a matematika, ahogyan egy teljesen elvont rendszer nyelvén leképezi a valóságot.

ha te is szeretsz analizálni, akkor az alábbi ábrák biztosan bejönnek:

én és az univerzum / me and the universe (dr. niel degrasse tyson)

mostanában bukkantam rá dr. neil degrasse tyson-ra, az asztrofizikus sztárra, akiben egy egzisztencialista filozófus veszett el.

nagyon érdekes gondolatmenete arról, hogy nem csupán az univerzum porszemei vagyunk, hanem az univerzum bennünk van, mivel ugyanaz az anyag épít fel minket is. hmm.  képekben, érthetőbben, magyar felirattal az alábbi videon:

“When I look up at the night sky and I know that, yes, we are part of this Universe, we are in this Universe, but perhaps more important than most of those facts is that the Universe is in us. When I reflect on that fact, I look up — many people feel small, because they’re small, the Universe is big — but I feel big, because my atoms came from those stars. There’s a level of connectivity — that’s really what you want in life. You want to feel connected, you want to feel relevant. You want to feel like you’re a participant in the goings on and activities and events around you. That’s precisely what we are, just by being alive.”

via