nagyon szeretek úszni járni. nem csak azért, mert laci, a köztünk élő buddha a kabinos. hetente 3 az adagom, ami legtöbbször össze is jön. mivel mostanában bővült a család így nem igazán jutottam el az uszodába az elmúlt 3 hétben. hosszas koplalás után azonban ma végre sikerült és megint rá kellett döbbennem, hogy számomra ez a vízben mozgás a legjobb meditáció. ilyenkor folyamatosan jönnek-mennek a gondolatok a fejemben, de mégsem az a normális tudatállapot, hanem inkább amolyan szabad gondolatáramlás. a végére pedig sokszor kikristályosodik valami a fejemben.
ma például az fogalmazódott meg bennem a zuhany alatt, hogy szeretnék elérni egy olyan állapotot, amely lehetővé teszi számomra, hogy csak akkor gondoljak a munkámra és a benti dolgokra, amikor reggel belépek a gyárkapun, és ezek a gondolatok tűnjenek is el a fejemből abban a szent pillanatban, amikor elhagyom a csatateret.
ezt egyesek hívhatják a jelenben létezésnek, ami ritkán jön össze 100%-osan, bár dolgozom rajta. más szemszögből viszont ez azt is mutathatja, hogy nem szeretem annyira a munkámat, illetve az ottani környezetet, hogy a kötelező 8 órán túl is fordítsak rá energiát. Bővebben… →