mindannyian különleges, egyedi lényként érkezünk e világra, majd a szocializáció során kényszerből elkezdünk idomulni a környezetünkhöz. kénytelenek vagyunk beilleszkedni a társadalomba, mert különben komoly szankciók várnak arra, aki kilóg a sorból. vagy ahogyan apám tanította, amikor bevonultam katonának:
ha elől állsz a sorban, akkor pofán vernek, ha a végén, akkor seggbe rúgnak
ezt mindig is nehezen dolgoztam fel. azt vallom, hogy az egyedi viselkedésem vagy döntésem nem gátolhat mást az ő döntésének végrehajtásában, viszont cserébe elvárom, hogy a saját utamat járhassam.
a konformitás kérdését a társadalomtudósok már jó ideje vizsgálják. az egyik híres kísérletsorozat solomon asch nevéhez fűződik, aki 1955-ben a stanford egyetemen azt találta, hogy a kísérlet résztvevői egy kérdésre adott felelet után még teljesen egyértelműen helytelen válasz esetén is hajlandóak voltak a többség oldalára állni. azoknál a kritikus kérdéseknél, ahol a többség rossz választ adott, a véleményükkel egyedül maradt résztvevők 37%-a csatlakozott a helytelen többségi válaszhoz.
az egyes résztvevők nagyon különböztek abban, mennyire hajlandóak alávetni magukat a többség véleményének. mintegy negyedük egyszer sem csatlakozott a helytelen véleményhez. egy másik részük viszont szinte kivétel nélkül a többség oldalára állt (8%-uk a kritikus körökben 12-ből 10 alkalommal a többségi, helytelen választ ismételte meg).
az alábbi vicces video is az asch féle kísérlet részeként készült 1962-ben egy kandi kamerás tv műsor számára. röviden arról szól a történet, hogy egy liftben néhány beépített ember szándékosan arccal a belső fal felé fordul, hogy próbára tegyék a beavatatlan tagot. ime az eredmény: Bővebben… →