tudod miért vagy rabszolga?

rendhagyó módon ez a bejegyzés egy hevenyészett szabadfordítás és nem eredeti iromány. egyszer már belinkeltem ide james altucher egy a “hogyan kezeljük a főnökünket?” postját, mert annyira tetszett, de ez a mostani totálisan rátapint a jelenlegi kihívásomra és az engem éppen legjobban foglalkoztató problémakörre. (a bejegyzés végére bemásoltam szó szerint az eredeti angol szöveget)

itt nem is a pénzről van szó, hanem a megszerzésének módjáról, függetlenségről és kreativitásról. egy ideje már nagyon foglalkoztat az a kérdés, hogy miként alakíthatnék ki magamnak olyan pénzkereseti forrást, ami nem jár napi fájdalommal és nem öl meg középtávon.

nos ez az írás remek inspiráció számomra, és remélem, hogy neked is felnyitja a szemed vagy legalább elindít egy vitát/párbeszédet!

nos, gyűlölök rabszolgáskodni. erre bárki mondhatja, hogy ne marháskodj! ez nem a 19. század és nem vagyunk láncra verve. ha szerinted tényleg nem vagyunk rabszolgák, akkor ne is folytasd az olvasást!

először is vizsgáljunk meg egy átlagembert, akinek hétköznapi munkahelye van!

mondhatjuk, hogy egy mai állás sokban különbözik a ranszolgaságtól, mert például bármikor kimehetünk vízért a konyhába vagy a wc-re. sőt, majdhogynem szabadon beszélgethetünk bármiről a velünk azonos nemhez tartozó kollegákkal. szuper.

érdemes azonban kicsit közelebbről megnézni, hogy mennyit keresünk és hogyan kell viselkednünk!

nyilván mindenkinek feltűnt, hogy a bruttó fizetésénék vagy 40%-a adó formájában a központi költségvetésbe vándorol. de ez csak a felszín. a valódi fizetésed annyi, amennyi értéket/bevételt termelsz a munkáltatódnak. ennek a pénznek egy része a főnököd zsebében köt ki. őt is meg kell fizetni, s mivel ő nem dolgozik, csak menedzsel, ezért te termeled ki az ő bérét is. ráadásul a vállalati hierarchia nagyságától függően neki is van néhány főnöke, akinek a bérét részben szintén neked kell kitermelned. én már csak tudom, mert volt saját cégem és voltam már alkalmazott is.

a fizetésed egy másik része egyből a részvényesekhez vándorol. további összegek a cégedet ellátó szolgáltatóknak mennek, mint például annak a biztosító társaságnak, akiknél biztosítva vagy – a balesetbiztosítást persze valószínűleg sosem fogod kihasználni.

az általad termelt pénz néhány százalékát pedig azoknak a munkatársaidnak a bérköltségére fordítják, aki nem dolgoznak igazán keményen. a 80/20-as szabály itt is érvényes, mely szerint a kollegák 80% nem húzza elég keményen a cég szekerét. nos az ő fizetésüket is a te munkád gyümölcséből fedezik.

és persze neked kell fizetned az irodai költségeket: a munkaállomásod, az irodaszerek, a számítógéped a telefonod és még ki tudja minek a költségeit. ha nem temelnél elég pénzt a profitorientált munkáltatódnak ahhoz, hogy a fenti költségeket bőségesen fedezzék, akkor már rég nem létezne az állásod és kirúgtak volna.

az összes fenti költség a fizetésednek azon része, amit alkalmazottként sosem látsz. ráadásul a nagy cégek elég költségesen működnek, ezért ez az összeg simán kiteszi a ténylges bruttó fizetésed négy-ötszörösét. ezt a hatalmas összeget te biztosan okosabban osztanád be magadnak, de nem vagy dönmtési helyzetben.

most pedig lássuk a bruttó fizetésed!

kb 40% elmegy adóra és járulékokra. persze előtte a céged már leadózta az általad termelt nyereséget. persze kizárólag a bejelentett alkalmazottakra vonatkozik 40%-os adókulcs. a leggazdagabb amerikaiak átlagosan 15% körül adóznak a jövedelmük után, ami szintén azt mutatja, hogy az alkalmazottak rabszolgák minimális politikai befolyással.

másik 5-8% elmegy általános forgalmi adóra (27% magyarországon – a szerk.), így máris eltűnt a fizetésed fele.

a legtöbb amerikainak van jelzálog hitele. ez elviszi a maradék fizetésed további 10-20%-át (ha magyar vagy akkor simán a felét – a szerk.). a munkaadód persze örül, ha van hiteled a lakásodon, mert akkor kisebb az eséllyel mondasz föl, hiszen rákényszerülsz a havi törlesztésre, továbbá nem is vagy annyira mobilis, mert a “tulajdonolt” ingatlanod helyhez köt.

továbbá a diákhitelt is vissza kell ám fizetni! amerikában odáig fajult a helyzet, hogy most először a munkanélkülieknek több mint a fele diplomás. ez elég félelmetes, mivel egy jó állás reményében gürizted végig a főiskolát/egyetemet, ami ma már semmire nem garancia. a diákhitelt viszont mindenképpen vissza kell fizetned, úgyhogy a fizetésed egy része erre megy.

itt van még az egészségügyi hozzájárulás, a társadalmi kapcsolataid fenntartásához szükséges egyéb költségek, mint például a gyerektartás, és persze a munkahelyre utazás költségei. az mennyire durva már, hogy veled fizettetik ki a rabszolganegyedbe történő szállításodat is!

és végül mennyi marad neked?

mennyit kapsz azért, hogy hajnalban felkelj, utazz, hogy keményen dolgozhass késő estig? te is csapdában érzed magad? talán depressziós is vagy ls gyógyszereket szedsz rá (amerikában tuti, nálunk maximum iszol vagy spanglizol, hogy tompítsd a fájdalmat – a szerk.), mert nem tudsz rendesen aludni és emésztési gondjaid is vannak.

alul vagy fizetve?

a dolgok jelenlegi állása szerint az általad megtermelt jövedelem kb. 10%-át kapod kézhez. magyarán tízszer ennyi pénzt kereshetnél, ha felszabadítanád magad a rabszolgaság alól.

ráadásul ottvannak a viselkedéssel kapcsolatos előírások. “bármit megtehetek” gondoltam régen, mert tényleg szabadnak éreztem magam a munkahelyemen, ahonnan néha már négykor megléptem, és egy csomó szünetet tartottam napközben, valamint hosszú szabadságokat vettem ki. de akkor is rögzítve vannak a viselkedésre vonatkozó elvárások, amiken időről időre workshopok keretében át kell rágni magunkat.

például nem beszélhetsz akárhogy az ellenkező nemű kollegáiddal, ezért majd ők megmondják mégis hogy. a főnököddel sem beszélhetsz a kedved szerint, mert könnyen kirúghatnak. a rabszolaság már csak ilyen.

mindennek tetejében azt is megszabják, hogy hogyan öltözködj, milyen egyenruhát viselj különböző helyzetekben.

nem barátkozhatsz a kedved szerint, mert kénytelen vagy azokkal a rabszolgákkal szocializálódni, akikkel összezártak. ahogy kilépsz a gyárkapun már hozzájuk sem szólnál kedved szerint.

nem engedélyezett a munkahelyi románc sem, pedig csak onnan ismersz nőket. simán kirúghatnak, ha összejössz valakivel, s utána a hr meg a főnököd majd szépen végigolvassa az emailjeidet.

ha véletlenül megszál az inspiráció, akkor még kreatív sem lehetsz, hiszen “minden, amit a cég eszközén alkotsz, az a cég szellemi tulajdona”.

ha netán több pénzt szeretnél, akkor könyörögnöd kell érte. külön szemináriumokat szerveznek arra, hogy megtanítsák, hogyan kérj 55 fizetésemelést. mindenki halálra rémül, amikor ilyen helyzetbe kerül.

a nap végén pedig, amikor hazaérsz már olyan fáradt és ingerült vagy, hogy esélyed sincs normális emberi interakcióra.

tudom, hogy most ez az egész csak projekció, de ezek a személyes élményeim az alkalmazotti léttel kapcsolatban.

rabszolgának éreztem magam és gyűlöltem az egészet. lehet, hogy sokaknak bejön ez az életmód, de engem nem hagy nyugodni a fenti számítás. a valódi fizetésed majd’ 90%-át lenyúlják.

a legtöbb ember egy kis kreativitással a megszokott fizetésének 5-10-szeresét megkeresheti, ha saját maga kínálja a piacon a szolgáltatásait a cég kiiktatásával, ráadásul a működési költségek is tovább csökkenthetők.

persze a pénz nem old meg minden problémát, de anyagi gondjaid nem lesznek többé. ennél is fontosabb, hogy ha nem hagyod, hogy elvegyék a pénzed, akkor nem tudnak rabszolgasorban tartani.

mennyivel jobb a sajád időd felett rendelkezni, és a munkád gyümölcse is csak a tiéd lehet, az az érték, amit mások számára termelsz. megvédheted magad a kirúgás ellen, ha magad ura vagy. ne hagyd hogy a bank vagy a kormány birtokoljon téged, legyenek meg a saját gondolataid!

persze nem mondhatsz föl a munkahelyeden csak úgy.

sokan önsegítő könyveket olvasnak annak érdekében, hogy könnyebben megbirkózzanak a munkahelyi problémákkal, de ezek a könyvek inkább károsak, mert próbálják veled elfogadtatni a rabszolgaság tényét úgy, hogy még mosolyogj is hozzá.

azt tanácsolják például, hogy érezz együtt azokkal, akik téged bántanak. lehet, hogy ez jó ötlet, de én inkább azokkal érzek együtt, akik szeretnek engem.

kezdj el körülnézni a világban! részben mi magunk teremtettük véres verejtékünkkel azt a hatalmas globális gazdaságot, amiben élünk, de az általunk termelt javak 90%-át lenyúlják tőlünk. itt az ideje megvizsgálni, hogy ebből mennyit tudunk visszaszerezni!

minden nap szánj időt a saját ötleteid kidolgozására! írj össze minden tevékenységet, ami valaha is érdekelt téged, és vizsgáld meg, hogyan indíthatnál saját üzleti vállalkozást belőlük. minden nap olvass az érdeklődési körödbe tartozó dolgokról, képezd magad!

ne legyél mérges senkire a munkahelyeden, még a főnököd is csak egy rabszolga. ne vesztegesd az értékes gondolataidat a többi rabszolgára és a rolex bilicseikre, szabadulj ki a rabságból!

inkább olyan emberek életét és módszereit tanulmányozd, akiknek sikerült kitörni a rabszolgasorból!

én is ezt tettem, és fél évenként teljesen megváltozott az életem. néha romlott a helyzetem és azt se tudtam mihez kezdjek, csak depressziósan a földön fetrengtem és próbáltam elhesegetni a negatív gondolataimat.

a szabadság néha rettenetesen ijesztő, mert kikerülsz a saját magad által teremtett börtöncelládból (komfort zónádból).

de legalább fél évenként valami új jön az életembe. 16 évvel ezelőtt a főnököm ordibált velem, aki azóta már felszabadította magát, de akkor úgy rámordított, hogy majdnem elsírtam magam, mert nem vághattam vissza, hiszen az llásom kockáztattam volna. azt hiszem el is sírtam magam végül.

lementem hát a 41. utca és a 5th avenue sarkán lévő könyvtárba, ahol egy sci-fi könyvet vettem a kezembe. gyermekkoromban már olvastam egyszer ezt a történetet, ami egy olyan emberről szól, aki örökké boldogan él. miközben a régi könyvek szagát árasztó könyvtári példányt forgattam elmélyülten, a külvilág eltűnt körülöttem és egy pillanat alatt megszűntem rabszolgának lenni.

attól a perctől kezdve a szabadulásom tervén munkálkodom minden egyes nap. újabb és újabb ötleteket dolgozok ki azért, hogy szabad lehessek és a saját világom urává váljak.

2013.08.29. james altucher

íme az eredeti szöveg az angolul bírók kedvéért:

How To Be A Slave – James Altucher

“I hate being a slave.

One might think: don’t be a jerk. You weren’t in chains in the 1800s. That was real slavery.

Ok, I hate arguing. Go away.

But let’s take a look at the average person.

The average person works at a job. Fine, you might say, a job is a lot different from slavery: I can take a water break for instance. And sometimes go to the bathroom. And when I talk to people the same sex as me there aren’t even any rules governing what I can say.

Great. I agree.

But let’s just take a look at your income and your behavior.

Sure, you might say, I realize I don’t get all of my income. About 40% goes to taxes.

And there you would be wrong.

Your true salary is the value you create for the place you work.

Some percentage of it goes to your boss. He has to get paid also you know. Who do you think pays him? You do.

Some percentage of your salary goes to his boss and however big the hierarchy is. I know this, having been a boss, having run a company, and having been an employee.

Some percentage of your “salary” goes to the shareholders of the company before you even see it.

And some percentage goes to the vendors of the company. Like the insurance “benefits” your company gives you that you most likely will never need (if you were likely to need them, then the benefits would be higher, until you no longer need that much. That’s how insurance works).

And some percentage goes to employees that don’t pull their weight. The 80/20 rule applies where approximately 80% don’t pull their weight so any money left over from your efforts has to be used to pay them. You pay them.

Finally, you have to pay for your cubicle, your office supplies, the computer on your desk, your phone, etc. If you created no extra money to pay for these things then they wouldn’t exist. So this comes directly out of your salary.

I call all of the above your “Above The Line” salary. Try to figure out what your Above The Line salary is.

You can say, “my company gives me the opportunity to make this above the line salary”. That’s fine. But they take quite a bit. It’s probably four or five times higher than your “Below The Line” salary. There’s better ways to get your “Above the Line” salary so you personally benefit from it. Most companies are very wasteful and you pay for that waste directly out of your salary.

Then there’s your Below-the-Line salary.

40% goes to Federal and State taxes. This is already after your services have been taxed at the corporate level, now your being taxed another 40% at the personal level.

Note that only salaried employees pay 40%. Nobody else does.

The richest Americans pay less than 15% on average on gains in their net worth. That’s because salaried employees are slaves and have the least political power.

Another 5-8% goes to taxes on everything you consume. Now we are almost at 50%.

Then, like most Americans, you have a mortgage. Maybe this is another 10-20% of your salary. Your company likes you to own your house because you are less likely to quit (you need the money to pay the mortgage) and you are less likely to move (you’re not mobile).

Then student loans you are paying off. For the first time ever, greater than 50% of the unemployed have college degrees. So it”s pretty scary. You got this degree because (in part) you thought it would get you a job. But it didn’t guarantee anything and now you have to pay for it. Some percentage of your salary is sliced off every month to pay for that degree.

Then some portion of your salary goes towards health, upkeep of your relationships (they always cost money. This is not being cynical. Just reality), your transportation to your job (they force you to pay for the honor of transporting yourself to your slave quarters).

How much goes to you? You wake up before dawn. You travel. You work hard. You come home late. You’re feeling stuck. You’re mildly depressed and may take medication for this. And you have trouble sleeping and digesting.

Shouldn’t you get paid more?

As it stands, between above the line and below the line expenses taken out of your salary, you are probably left with 1/10 of your salary. In other words, you could be making ten times as much money if you started to un-slave yourself.

Then there’s behavior. “I can do whatever I want,” I used to say. In fact, when i was at a job I felt free. I could “sneak out” at 4pm. I could take lots of breaks. Vacations were big.

But did you look at the manual?

There’s a big manual. And sometimes there are workshops to go over the manual.

Like you can’t talk to people of the opposite sex in certain ways. They teach you what are good ways to talk to people of the opposite sex.

You can’t talk to your boss a certain way. Because for all of your slavery, all he has to say is, “you’re fired” and all of that goes away.

You can’t wear what you want. Most office situations have a uniform, either explicit or implicit.

You can’t be friends with who you want. You’re mostly just friends with the people you spend your day with – the other slaves. When they go away you never talk to them again.

You can’t be creative when inspiration hits. “Anything done on equipment owned by the company is intellectual property owned by the company”. Good luck arguing with that one.

You can’t have an office romance even though those are the only women you know. For one thing you might get fired. And all of your emails can be read by human resources. My closest friend when I was at HBO was fired when his office romance went awry and all of his emails were read by his boss.

If you want more money, you have to beg for it. There are entire seminars created just to teach people how to ask for 5% more money at work. People are scared to death to Ask.

And by the time you get home to have real social interactions, you’re tired and bitter and angry at work.

I know I’m doing a little bit of projecting here. This was my personal experience about having a job.

I felt like a slave. I hated it. Maybe a lot of people like it. But I am just doing the math. The Above the Line salary is real and comes straight out of your pocket before you even knew that money was there.

Most people can make 5-10x more by being creative and figuring out how to offer services on their own without the company taking out all of the “Above the Line” expenses. And then there are ways to limit the “Below the Line” expenses.

Money won’t solve all of your problems, but it will solve your money problems. Don’t let them take your money so they can keep you in slavery.

You want to own your time. Own your work. Own the value you create for others. Protect yourself so nobody can fire you. Not be owned by the bank or the government. Not be owned by your relationships. Own your thoughts.

“I can’t just quit my job!” you might say.

And I agree with this. Don’t quit.

So many people read self-help books to help them deal with what they think are the realities of work. Self-help books are often self-hurt books because they try to keep you happy about being enslaved.

For instance, “show compassion to the people who hurt you” many of them say. This might be good advice. But I’d rather show compassion to the people who love me.

Start to be an explorer. We live in a 15 trillion dollar economy. You helped create it. Just like slaves and death and misery helped create the beautiful pyramids.

But 90% of what you create is taken from you.

Start to explore what parts you can take back. Work every day on ideas. List every interest you’ve had since you were a kid. List every business or job that can be started from that interest. Read every day about your interests.

Don’t be angry at the people at work, even your boss. They are all slaves also. You need to break free from them. Don’t indulge your free thoughts on the other slaves with their Rolex shackles.

Study the lives of people who aren’t slaves. What did they do? Study the people online who seem to have broke free. What are they doing? Keep working on the idea muscle I discuss in my book.

I did this. And in six months my life changed completely. Sometimes for the worse. Much worse. I didn’t know what I was doing and sometimes I ended up on the floor, depressed and suicidal.

Sometimes freedom is very scary. It’s outside of the jail cell (“comfort zone”) you created for yourself.

But every six months since then my life has changed completely. My life is completely different than it was even six months ago.

Sixteen years ago I had a boss yell at me. He’s a good guy and has since broken free himself. But one time he yelled at me and I couldn’t yell back or I would risk being fired. I felt like crying. Actually, I did cry.

So I went to the library on 41st Street and 5th Avenue. I found a science fiction book I read once before as a kid. It had that cellophane wrapping and a library card in it. And it had that smell when you open the pages.

I went three or four levels down, to my private bathroom in the library. My sanctum sanctorum.

And I sat there and I read about a man who lived forever and was happy. And the world disappeared and for a brief moment I was no longer a slave.

From that moment on I plotted my escape. And every day since, I figure out new ways to escape, new ways to be free. New ways to own my world.”